Sziasztok!
Befejezem ezt a történetet!
DE! Kezdek elölről egy másikat, amiben nincs Niall Horan sem Harry Styles, Zayn Malik, Liam Payne vagy éppen Louis Tomlinson!
Ez nem azért van, mert már nem lennék Directioner, mert véleményem szerint olyan amúgy sincs, hogy valaki Már nem Directioner, hiszen az akkor sohasem volt az.
Egyszerűen annyi az egész, hogy visszavettem az imádatból, amit kimutattam eddig feléjük, de ugyanúgy megdobogtatja a szívem egy-egy friss kép a srácokról.
Szóval csak ennyit szerettem volna.

Az új történet ezen a blogon fog elkezdődni!
Puszi. Szilvi. x

Hatodik rész

Drága olvasóim! Szeretnék bocsánatot kérni! Ne haragudjatok a késés miatt.. ismét. Sajnálom!

Te jobb társaság vagy

 Éppen az ebédidőmből tértem visszafelé az irodába, amikor megcsörrent a telefonom. Ryan neve villogott a kijelzőn, azonnal rányomtam a fogadásra.
- Jó reggelt te bulizós. - szóltam bele vidáman a telefonba.
- Jó reggelt. - válaszolt kissé kómás hanggal. - Dolgozol?
- Igen, de jelenleg még tart az ebédszünetem. Szóval, miért hívtál? - kérdeztem, majd leültem egy székre, hiszen így kényelmesebb telefonálni.
- A fájdalomcsillapítót hol tartod? - sóhajtva kérdezte.
- Szokásos helyen. - forgattam meg szemeimet.
- Nincs ott. - kezdett el nyafogni. Nagyon nem szeretem ezt az énjét, így olyan mint egy elkényeztetett kisfiú, pedig valójában nem olyan, sőt utálja, ha valaki kényeskedik, vagy nagyképű, még akkor is, ha az illetőnek van mire fel.
- Nézd meg még egyszer. - mondtam. Nagyon jól tudtam, hogy a helyén van és csak az ő figyelmét kerülte el.
- De ha egyszer nin.. oké megtaláltam. - motyogta.
- Figyelj, először egyél valamit jó? A hűtőben találsz felvágottat, sajtot meg ilyeneket.
- Tudom. - válaszolta. Persze, hogy tudja, hiszen szinte ott lakik..
- Ryan. Még szeretnék veled ma találkozni. Beszélnünk kellene valamiről. - vázoltam fel a helyzetet, amit már tegnap közölni szerettem volna vele, csak ő inkább bulizni ment, mintsem a legjobb barátjával megbeszélje ezt az egész dolgot. Mindegy..
- Oké. Nem hiszem, hogy addig itt fogok dekkolni, de majd átjövök, vagy átjössz. De most hagylak. Ügyes légy ám. Szia. - köszönt el.
- Mindig az vagyok.. - mosolyodtam el, miközben megigazítottam a hajamat. Nem vártam meg  válaszát, tudtam, hogy úgyis valami csipkelődős választ adna. Halvány mosollyal az arcomon, kecses léptekkel lépkedtem a lifthez.
 Úgy gondolom, jobb munkahelyet nem is kívánhatnék. Habár Niall néha kissé bunkó, vagy eléggé rámenős, de alapvetően mégis kedves és tisztelettudó. Nem alacsonyít le, azért, mert csak az egyik alkalmazottja vagyok. A mai nap már többször kérte ki a tanácsom. Mivel divatház, ezért ő nem csak a ruhákkal foglalkozik, hanem a ház berendezésébe is belefogott. Próbál mindig a legújabb trendek szerint tervezni, ám mégis úgy, hogy ne egyhamar menjen ki a divatból. Elmondása szerint a megbízók soha nem csalódtak még benne, mindig tetszésüket fejezték ki a munkáját látván, amit nem csodálok, mert valóban szuper az ízlése.
 Clara ma késve érkezett, aztán szinte egész délelőtt a főnököt zaklatta a bocsánatkérésével. De csak szinte. Nagyon fura lány, és egyáltalán nem szimpatizál velem. Nem is hiszem, hogy jól kijönnénk egymással, hiszen míg ő a kivágott szexi ruháiról híres, valamint a hatalmas agyon manikűrözött körmeiről, a festett póthajáról nem is beszélve, addig én visszafogottabb mégis csinos darabokat szeretem, és a természetességet. Nem is tudom, hogy tud azokkal a körmökkel gépelni. Azt hiszem ez örök rejtély. Megkérdezni nem akarom, mert úgy is egy elég szép szócsatába keverednénk, szóval hagyom inkább.
- Szeretném ha te jönnél el velem a jövőhéten megrendezett céges bálra. Tizenötödik alkalommal kerül megrendezésre ez a cég születésnapja is. - támaszkodott rá az asztalra és gyönyörű szemeket meresztett rám. Illata hirtelen csapott meg, egész kellemes volt.
- É - én? -mutattam magamra meglepődve. Édesen felnevetett és bólintott. - Hát.. ö rendben! - motyogtam. Fogalmam sem volt, hogy miért pont engem választott, amikor még csak kemény 2 napja dolgozok itt. Választhatott volna olyat is, aki már régebb óta munkatársa. Vagy Clarat. Mintha a fejembe látna, úgy szólalt meg.
- És mielőtt megkérdeznéd miért te és nem pedig Clara.. Te jobb társaság vagy. - eresztett el egy gyenge félmosolyt. - Valamint szebb. - Szívem nagyot dobban eme kijelentésére. Egyrészt örültem, hogy így gondolja, másrészt viszont megijedtem egy kicsit, a hirtelen jött kijelentésétől.
- Örülök. -bólintottam, majd megköszörültem a torkom.
- A természetességet kedvelem. - motyogta és kiment az irodából. Csak néztem utána és gondolkodtam. Most ezeket miért mondta?

- Kérsz egy fuvart? - hallottam magam mögül egy hangot. Lassan fordultam a hang irányába, ahol a recepciós fiú, Drake állt kocsikulcsát fel tartva, felhúzott szemöldökkel irtó szexin. Elmosolyodtam és közelebb lépkedtem hozzá.
- Talán nem jönne rosszul. - válaszoltam kedvesen.
- Talán van egy kocsim, valamint jogsim és lejárt a munkaidőm. - mondta egy édes mosoly kíséretében. Felhúztam egyik szemöldököm, majd elvigyorogtam magam.
- Na és hol az a kocsi? - kérdeztem érdeklődve, majd körülnéztem. Fejével oldalra nézett és egy gyönyörű feketén csillogó audi felé biccentett. - Remek. Akkor.. megyünk? - kérdeztem mosolyogva.
- Természetesen. - válaszolt, majd mellettem termett és együtt indultunk az autó felé. Illedelmesen nyitotta ki az ajtót, amit egy mosollyal köszöntem meg. Átszaladt az ő oldalára, addig én bekötöttem magam. - Na és merre? - nézett rám. Lediktáltam neki, ő pedig meglepődötten szólalt meg. - Elég érdekes, hogy még nem találkoztunk. - motyogta.
- Miért? - ráncoltam össze a szemöldököm értetlenül. Felnevetett, majd választ adott a kérdésemre.
- Én is azon az úton lakom. - mosolyogva figyelte reakcióm, ami egy mosolygás volt.
- Lehet már láttuk egymást. Csak nem emlékszünk egymásra. - néztem felé, ő pedig beindította a motort.
- Kétlem. Egy ilyen gyönyörű lányt biztosan nem felejtenék el. - kacsintott rám, mire én zavartan néztem ki az ablakon.
- Nem vagyok gyönyörű. - motyogtam.
- Nem, valóban nem. - mondta. Meglepődve néztem rá, de ő csak huncutul mosolygott és az utat kémlelte.
- Hát, te sem vagy valami jó pasi. - mosolyogtam, ő pedig szórakozottan felnevetett.
- De te tökéletes vagy. - nézett rám őszinte csillogással tekintetében. Eddig nem is vettem észre mennyire szépek a szemei. Kékek. Akárcsak az enyém, vagy mint.. Niallé.
- Senki sem tökéletes. -
- Számomra az vagy. - mondta. Újra az útra nézett, de már nem volt ott a mosoly az arcán. Teljesen komolyan beszélt.
Az út további része viszonylag csendesen telt. De csak viszonylag. Egészen idáig.
- Nem lenne gond, ha megállnánk egy boltba? Tudod holnap leugrom a szüleimhez és valami csokit vagy valami ahhoz hasonlót szeretnék nekik vinni a húgomnak, valamint az unokaöcsémnek. - nézett rám mosolyogva.
- Persze nyugodtan. - néztem felé. - Megkérdezhetem, hogy hány évesek? -
- Igen. - mosolyodott el. - A húgom tizenhat éves, az unokaöcsém pedig most fogja tölteni a kettőt. Nagyon szeretem őket. - mosolyogva beszélt. Boldogan.
- Látszik rajtad, ahogyan beszéltél róluk. - mondtam. Nem mondott semmit. Megállt az egyik bevásárló központ parkolójában. - Drake. Nem lenne gond, ha én is bemennék és vennék pár dolgot? - kérdeztem.
- Dehogy gond. Én akartalak megkérni, hogy gyere. Valamint segíts. - mondta, majd kiszállt az autóból. Követtem példáját, majd egy gombnyomással lezárta az autót.

Drake

 Annyira gyönyörű, okos és illedelmes. Kedves, vicces valamint hihetetlenül aranyos. Rég nem éreztem már ilyet, talán már két éve. Meg kell őt szereznem, azt akarom, hogy csak az enyém legyen. Becézgessen, simogasson, csókokkal lepjen el. Szerelmes tekintetet akarok látni a szemében, amikor csak rám néz. Azt akarom, hogy szeressen. Azt akarom hogy ajkai ezeket a szavakat formálja: Van barátom. Drake Hill. 

Egyszerűen varázslatos lenne. 

Viszont tudom, hogy Niallnek is megakadt rajta a szeme.

Úgy érzem harcolnom kell érte!

Na hogy tetszett? Szimpatikus nektek Drake? Vagy inkább Niall pártiak vagytok? Ne maradjatok most sem csendesek, please! :) X

м r s. н o я a и 

Köszönöm!
10 000 oldalmegjelenítés.
51 rendszeres olvasó (és még csak 5 rész van fent:).

Ötödik rész

Drága olvasók! Az a helyzet, hogy sajnos a résznek az elejét véletlenül letöröltem, komolyan én sem tudom, hogy hogy. Szóval újra kellett írnom. Remélem tetszeni fog.:) Elmondhatatlanul sajnálom a több mint egy hónapos késést és ugye azt, hogy majdnem befejeztem az egész történetet, de akkor tényleg úgy éreztem, hogy ez lenne a helyes megoldás. Viszont most már elégé baromságnak tartom, mert nagyon hiányzott már ennek a történetnek az írása.:)
Jó olvasást!

Summer fejezd be

 Rengeteg papírmunka volt már az első nap, eléggé megdolgoztat minket, arról nem is beszélve, hogy állandóan kávéért, esetleg valami hűsítő üdítőért küld el. Persze egy szót sem szólok, mert nagyon szeretném én megkapni ezt a munkát, hiszen hihetetlen jól fizet és nagyon kellemes, valamint modern a környezet.
 Clara - ugye a fekete hajú kis csaj - félóránként bejött Niallhöz, kérdezgetni, hogy mit hogy csináljon. Amikor már legalább nyolcadjára bejött, eléggé kiosztotta. Hm, igen, vehetjük kiosztásnak..
Idézem: - Mr. Horan, ne haragudjon, de.. - jött be miután kopogott. A szőke férfi sóhajtott egyet, majd felnézett a lányra.
- Idefigyelj Clara. Ha folyamatosan ezt fogod csinálni, esküszöm, hogy elküldelek. Nem szeretném, ha még egyszer bejönnél és zavarnád az én, valamint Summer munkáját. Ha valamit nem tudsz ott van Kate, vagy akárki más. Kérj tőlük segítséget és ne tőlem. Köszönöm! - fújtatott idegesen, ami engem egy kicsit megmosolyogtatott. Be kell hogy valljam, baromi szexi idegesen. Igen, most kimondtam, vagyis na gondoltam, de ez az igazság. 
Azt az utolsó gondolatomat muszáj voltam megosztanom veletek. Ti is biztosan így reagáltatok volna rá, ja és Clara fejét őrülten jó volt így látni. Az a meglepődött arc. Egy élmény volt. Komolyan.
Egyébként Clara csak hebegett utána mindenfélét, majd kecses mozdulatokkal elhagyta a szobát. Ez már legalább egy órája történt. Azóta még nem jött be, szóval szerintem eljutott az agyáig, hogy idegesíti Niallt.
 Már öt óra felé járt az idő, amikor Niall megszólított.
- Summer hagyd azt. Majd Clara megcsinálja, úgy is elpazarolt annyi időt ma, hogy tovább lesz bent. - jött felém és kivette a kezemből a papírt, amit éppen fénymásolni szerettem volna. - Nagyon jól dolgoztál ma. Hidd el jó úton haladsz afelé, hogy te maradj. - villantott rám egy szívdöglesztő mosolyt. Na nehogy azt higgye, hogy elfogok attól a mosolytól ájulni, bár igaz, hogy hihetetlenül édes és cuki volt, de nem. Summer fejezd be! Oké befejeztem. Válaszoltam magamban a belső hangomnak. Most őszintén? Normális vagyok? Mert nekem nagyon úgy tűnik, hogy nem. Ó most bámulom őt. Nem szabad!
- Oké, és köszönöm. - válaszoltam a lehető legkedvesebben.
- Mi ez az új hangnem velem szemben? Eddig mindig kicsit keményen válaszoltál, most pedig kedvesen. - húzta fel a szemöldökét érdeklődve, én közben már a  táskámmal együtt az ajtó felé tartottam.
- Ha akarod legközelebb úgy válaszolok. - néztem hátra egy csábító mosoly kíséretében.
- Letegeztél. - motyogta.
- Már lejárt a munkaidőm! - kuncogtam, majd kiléptem az ajtón, magam mögött hagyva a magában értetlenül mosolygó férfit.
 Hazaérve szokásomhoz híven átöltöztem egy könnyebb öltözékbe, majd a tévé elé vetődtem, miután a McDonald's-ban - hazafelé - vásárolt ennivalót egy tányérra tettem. Jóízűen falatoztam, miközben egy érdekes filmet néztem. Igen, annyira érdekes volt, hogy közben észrevettem, mennyire kupi van. Szóval, tényleg nagyon érdekes volt..
 Éppen takarítottam a nappaliban, amikor is a portörlésközben tekintetem az egyik polcon heverő Ryanel közös képünkön akadt meg. Basszus. El feledkeztem róla. Azonnal telefonomért nyúltam és tárcsáztam is a számát. ' A hívott szám jelenleg nem kapcsolható..' Aj, nem igaz! Majd pár perc múlva ismét megpróbálom.
De pár perc múlva is ugyanez volt. Aztán mindig. Kezdtem aggódni, hiszen sosincs kikapcsolva a telefonja. Megpróbálom Dannyt. Ő nagyon jóban van Ryanel, szóval talán tud valamit róla.
- Summer cica. Sziaaa! - köszönt bele és hallatszott, hogy nyelve már nem igazán pörög. Már elég jó állapotban van. Sosem cicázott még le, de remélem nem is fog többször.
- Szia Danny. Ryan veled van? - kérdeztem reménykedve.
- Ö.. Azt mondta, hogy mondjam azt, hogy nem. - válaszolt. Istenem, ez nagyon be van állva. Nem normális.
- Oké értem. Hát.. ha esetleg találkozol vele, mondd meg hogy kerestem, és hogy aggódom. - húztam fel a szemöldököm miközben mondtam.
- Jó. - mondta, majd lerakta. Legalább tudom, hogy jól van. Biztosan ivott, de a lényeg, hogy még nincs semmi baja.
 Nyugtalanul feküdtem le az ágyba. Remélem nem csinál semmi olyat, amiben kárt tesz magában. Ismerem őket annyira, hogy tudjam, egész éjszaka London utcáit fogják járni. Motorral. Ittasan..

 Egy új napra virradtam. Próbáltam nyújtózkodni, de egy kar megakadályozott ebben. oldalra fordulva megpillantottam Ryant, áradt belőle a pálinka erős szaga. Undorító volt.. Próbáltam kiszabadulni karjai fogságából, ami sikeresen ment. Ránéztem, még egyszer, majd a konyhába mentem. Készítettem két pirítóst, megkentem őket eperdzsemmel, majd egy pohár narancslével elfogyasztottam. Miután végeztem, a fürdőbe mentem. Gyorsan lezuhanyoztam, majd fogaimat is megmostam. Egy törülközőt csavartam magam köré és a szobámba visszatérve előhalásztam egy összeállítást, amit fel is kaptam magamra. Sminkemet is gyorsan elkészítettem, majd még az egyik erősen rózsaszínű kardigánt a táskámba gyűrtem.
 - Szia Summer. Jó újra látni. - fogadott mosolyogva szokásos helyén ülve Drake.

- Szia. Téged is. - mosolyogtam és oda adtam a kártyát, amivel ellenőrizni tudnak. Még tegnap kaptam. Lehúzta, majd vissza adta.
- Ismét csinos vagy. - mosolyodott el, szemeimbe nézve.
- Köszi. - küldtem felé én is egy mosolyt. - Akkor én.. mennék is, nehogy Mr. Horan még ideges legyen. - fintorogtam, amin aztán jót kuncogtunk. Elköszöntünk egymástól én pedig az iroda felé vettem az irányt.
 - Jó reggelt! - léptem be és illedelmesen köszöntem Niallnek.
- Viszont! Figyelj csak. A segítségedet szeretném kérni. - pillantott felém, én pedig miután lepakoltam az asztalához mentem. - Melyik lenne jobb? Ez vagy ez? - rakott le elém két fényképet, ami egy ház alaprajza.
- Fogalmam sincs melyik nézne ki jobban. Legyen különválasztva a konyha a nappalitól, vagy ne. Mert ugye ha külön választjuk akkor az plusz pénz, viszont ha nem, akkor olcsóbban kijönne. - vázolta fel a helyzetet.
- Hát az én lakásomban egybe van a kettő és nekem így nagyon tetszik. Szerintem kényelmesebb is. De miért nem kérdezi meg azt akié a ház lesz? - kérdeztem. Nagyon örültem egyébként, hogy kikérte a véleményemet.
- Rám bízták. Megszabtak egy bizonyos összeget, hogy mennyiből jöjjön ki. Egyedül a design-ba szeretnének beleszólni. - mondta.
- Értem. - mosolyodtam el, majd az asztalomhoz libbentem. Éreztem magamon tekintetét, végül szólásra nyitotta a száját.
- Egyszer szívesen megnézném a lakásodat. - motyogta. Felnevettem és válaszoltam kissé gorombán.
- Arra várhat.
Néha elég rámenős tud lenni..

Nem tudom mennyire lett jó, vagy rossz, de szeretném ha leírnátok az őszinte véleményeteket.:) Az előző részhez köszönöm a kommenteket, valamint amikor beakartam fejezni a sok bátorító szót!<3

м r s. н o я a и 

Negyedik rész

Kék tekintetek

 A telefonom csörgése zavarta meg álmomat. Csukott szemmel kezdtem tapogatózni az éjjeliszekrényen a kezemmel, de ennek meg is volt a következménye, ugyanis sikeresen levertem a távirányítót.
- Ahj! - nyögtem fel idegesen, majd végül aztán megtaláltam a zenélő tárgyat.
- Igen? - emeltem a fülemhez miután megnyomtam a zöld gombot.
- Jó napot. Kate Moore vagyok a Horan divatházból.  - egyből nagyra nyitottam a szememet, s felálltam, majd kisétáltam a szobából. - Summer Cassidyt keresem. -
- Ömh, jó napot! Én vagyok. - túrtam bele a hajamba.
- Az állásinterjú sikeres volt. Mr. Horan azt kéri hogy  két óra múlva legyen az irodájába. - mondta közömbösen a telefonba egy női hang. Meglepődve vettem tudomásul, hogy valószínűleg lesz munkahelyem. Hát azok után ami történt szerintem jogosan hitetlenkedhetek, hiszen szerintem irtózatosan rosszul sült el.
- Rendben. - nyögtem ki nagy nehezen, majd elköszöntünk egymástól és letettük a telefont. Hatalmas mosoly kerekedett arcomra, s szaladtam vissza a szobába ahol Ryan már javában fent volt és az ágyban ült. Először furán nézte ahogyan ugrálok és tapsikolok, majd miután megunta rákérdezett.
- Mi történt? - kérdezte kissé rekedtes hangján.
- Felvettek felvettek tátárárá felvettek salalala!- énekeltem és nevetve vetettem magam izmos testére. Hátradőltünk mind a ketten, de engem most az sem érdekelt, hogy valószínűleg neki ez kényelmetlen lehet.
- Ahhoz képest hamar értesítettek. -motyogta és lassan maga mellé gördített.
- Igen, én is meglepődtem, de nem baj! - mosolyogta és kiugrottam ismét az ágyból.
- Viszont ahhoz képest, amiket meséltél nem hittem volna, hogy sikerülni fog. - mondta, s felállt, majd elhagyta a szobát. Nem értettem mi baja. A múltkor még örült neki, hogy talán lehet egy új állásom, sőt még tegnap sem hangoztatta volna, hogy nem tetszik neki, ezért is esett most egy kicsit rosszul hogy - h csúnyán akarok fogalmazni - le se szarja. Azt hittem, hogy örül majd neki, de tévedtem. Értetlenkedve mentem ki utána és kerestem őt meg. A konyhában volt a pultnak dőlve miközben a kávéfőző a fekete energia dús löttyöt készítette. Rám emelte tengerkék szemeit én pedig próbáltam kiolvsni belőle valamit, de nem igazán sikerült. Közelebb mentem hozzá, erre pedig tekintetét a csészékre emelte és azzal kezdett el foglalkozni.
- Ryan fejezd ezt be és kérlek mondd meg, hogy mi a bajod! - fogtam meg a karját, majd magam felé fordítottam.
- Mi lenne? Semmi! - válaszolt hanyagul. Éreztem, hogy kezdem egyre jobban elveszteni a türelmemet. Nem tetszik ez a stílus, amit jelenleg képvisel.
- Most komolyan? Az a bajod, hogy megkaptam az állást vagy mi? - kérdeztem,de választ pár másodperc néma csend után sem adott. Szóval itt van a kutya elásva.. Hitetlenkedve ráztam meg a fejem, s azon nyomban elhagytam a konyhát. Szobájába vettem az irányt, majd gyorsan átöltöztem a tegnapi ruhámba, és egy gyors fésülködés után a táskámat kaptam fel, amikor is két kar fonódott körém és húzott magához.
- Summer ne haragudj! - fordított meg, így vele szembe álltam. Nem néztem a szemébe a fekete szőnyeget kémlelten. Néhány szösz uralkodik rajta, talán itt lenne az ideje felporszívózni. Összehúztam a szemöldökömet és ismételten csak a fejem ráztam, de most azért, mert ilyen hülyeségek jutnak eszembe. Mindegy.
- Nem tetszik a viselkedésed. - emeltem rá kék íriszeim és tekintetébe furakodtam, amit hősiesen állt. Nagyot nyelt, aztán válaszolt.
- Nem tetszik az, hogy ilyen fiatal főnököd van és hogy ennyire rámenős. Félek, hogy elveszítelek. - nyökögte ki nagy nehezen. Idegesen felnevettem.
- Mi az hogy nem tetszik, hm? Nem vagyunk együtt az isten szerelmére már! Egyébként is.. ha akarnék sem lennék jóban vele.. - mondtam, majd hátat fordítottam neki, cipőimbe belebújtam és el is hagytam a lakást.  Nem vágytam most másra, mint egy frissen sütött croissantra és egy forró habos kakaóra, ezért hazafelé bementem a kedvenc kávézómba és megvettem a kívánt dolgaimat.
 Sietve mentem haza, hiszen már csak másfél órám van elkészülni valamint odaérni az irodához. Útközben elfogyasztottam a reggelimet és élveztem a nap meleg sugarait, ami mostanában elég sokszor előfordul Londonban, de általában mindig átvonul felettünk egy kisebb zivatar. Otthon vettem egy forró zuhanyt, majd fürdőköpenyem magamra kapva kezdtem kutakodni a ruháim között. Végül egy púder és fekete színű álló összeállításra esett a választásom. A sminkel nem babráltam sokat, éppen hogy tettem magamra. Nem szeretnék agyonsminkelt cafkának kinézni. Hajamba néhány hullámot varázsoltam, majd miután fújtam magamra a kedvenc parfümömből késznek nyilvánítottam magam. Még van félórám odaérni és mivel az út gyalog körülbelül húsz perc nem nagyon aggódtam. Nyugodtan vettem fel a táskámat, s léptem ki a alkásból, majd csuktam azt be, a kulcsaimat a fekete táskában rejtettem el.
 Belépve az irodába  megcsapott a hűsítő levegő és a kávé illat. Mosolyogva vándoroltam a pulthoz, ahol ugyanaz a srác ült, mint aki tegnap, ám amikor odaértem pontosan akkor egy körülbelül velem egykorú fekete hajú lány is odalépett. Fekete erősen testhez simuló ruhát viselt derekánál egy vörös vékony övvel díszítve, ami éppen hogy csak takart valamit. Már nem azért mintha nagyon bámulnám és érdekelne, de biztos vagyok benne, hogy a mellei nem igaziak. Ívelt ajkai tűzvörösre voltak kifestve, ami illet az övhöz és a cipőjéhez. Szemei erősen füstösre voltak kifestve. Észrevétlenül felhúztam a szemöldököm, amin a rám figyelő srác halványan elmosolyodott.
- Hello! Az állás miatt jöttem. Nem rég telefonáltak, hogy megkaptam és jöjjek ide. - kezdett beszélni engem figyelmen kívül hagyva, pedig ott álltam mellette és amúgy is, egyszerre értünk oda..
- Elnézést, de a hölgy hamarabb ideért. - mutatott rám, mire a fekete démon is rám kapta kéklő tekintetét. A hideg fagyos nézése kicsit megrémisztett, habár én próbáltam kedvesen ránézni valamint mosolyogni. Hát, nem viszonozta.
- Kate Moore hívott fel két órával ezelőtt, hogy.. - kezdtem bele, de közbevágott.
- Ó, szerintem már tudod hová kell menni. - mosolygott rám, amit viszonoztam. - Neked is oda kell. - nézett a mellettem ácsorgó lányra. Ezt most nem értem. Mindkettőnket felvett, vagy mi a szösz? Egymásra néztünk a lánnyal és miután végigmért elfordult, majd a lift felé ment.
- Hát én ezzel biztos nem megyek egy lifttel. - mutattam utána, amin a srác jót kuncogott. Megköszöntem neki az útbaigazítást, majd én is a lift felé vettem az irányt.
 Amikor beléptem a terembe a lány már Kate-tel beszélgetett.
- Mindkettőtöket idehívatott Mr. Horan, majd ő elmondja, hogy mit szeretne. Gyertek. - intett és a elindultunk vele, előttem a fekete hajú lánnyal.
Bementünk az irodájába és Niall - csak mert nem igazán van ínyemre Mr. Horan-nek hívni - mondta, hogy foglaljunk helyet. Szőkés haja belőve állt a fején, nem pazarolt a hajlakkal. Kisfiús ám de mégis férfias arcáról sugárzott a fáradtság.
- Szóval. Igazából mindketten alkalmasak lennétek erre a munkára, de sajnos nem igazán tudok választani melyikőtök a jobb. - mondta miközben az arcomat kémlelte, majd tekintete a mellettem ücsörgő személy dekoltázsára tévedt. Grimaszoltam egyet, amit szerencsére nem vettek észre. - Ezért arra a döntésre jutottam, hogy mindkettőtöket felveszem egy próba időre. Egy hónapig tartana, természetesen mindketten megkapjátok a rendes fizetést. Megfelel? - kérdezte miután ledarálta a szövegét.
- Nem -
- Igen -
Hangzott el egyszerre a válasz. Én az utóbbit mondtam.
- Mi a problémád vele? - kérdezte Niall és leült velünk szembe az asztalra, kezeit pedig keresztbe fonta maga előtt.
- Úgy igazából minden. Arról volt szó, hogy engem vesznek fel és nem mindkettőnket. Amúgy sincs kedvem egy irodában dolgozni ezzel. - mondta, és rám nézett. Nem igazán értem mi a baja velem?! Egy rossz szavam nem volt hozzá, próbáltam is lent kedves lenni vele, de ő már a kezdetektől fogva gúnyosan és lenézően viselkedik velem.
- Nem ezzel, hanem vele! Nagyon nem szeretem, ha valaki úgy beszél egy hölgyről, mint ahogy most te beszéltél Summerel. - emelte fel kicsikét a hangját. Egy apró mosoly szökött az arcomra és ránéztem csillogó szemeimmel. Meglepődtem azon, hogy ennyire tiszteli a nőket. Nem gondoltam volna róla. Ez az énje viszont már tetszett!
- Jó, de akkor is legyen külön irodánk! - kezdett nyafogni. Hogy neki semmi sem jó..
- Ahogy akarod. Summer te itt leszel velem, te pedig kapsz egy másik helységet. - mondta, majd felállt és az asztal másik oldalára ment. Amikor megakart szólalni a lány - akinek még jelenleg sem tudom a nevét - Niall megállította. - Nincs vita. Te akartad így, nem én. - vonta meg hanyagul a vállát, majd telefonált Kate-nek aki azon nyomban itt is termett. - Kérlek mutasd meg Clara-nak a tízes számú irodát. Az lesz az övé. Summer pedig marad itt. - motyogta. Clara felállt és miután egy dühös pillantással jutalmazott kilibbent a helyiségből. Én is felálltam és kifelé vettem az irányt, amikor utánam szólt.
- Hová tart a kisasszony? - tette fel a kérdést. Megfordultam, ő pedig felém közeledett.
- Ö, haza?! -
- Haha. Nem! Most fogod elkezdeni a munkát, különben nem lesz esélyed megkapni! - parancsolt rám kissé durván.
- És én még azt hittem, hogy tiszteli a nőket. - motyogtam az orrom alatt.
- Tessék? - lépett közelebb, ám a játékos mosoly ott bujkált szája szélén habár nem értem miért. Én nem akarok  most játszani..
- Semmi. - mondtam és ránéztem. Hiba volt. Hatalmas nagy hiba. Elvesztem kék tekintetében. Csillogtak akár a gyémántok, színe pedig mint a tenger mélye. Meseszép.
- Pedig határozottan hallottam, hogy mondtál valamit. Vagy talán már kezdek süketülni is? - kérdezett rá egy halovány mosollyal. Tudtam nem gondolj az utolsó mondatát komolyan és abban is biztos vagyok, hogy hallotta amit még az előbb mondtam. Elmosolyodtam rajta és elkaptam róla  a tekintetemet.

Drága olvasók! Remélem elnyerte tetszéseteket ez a rész is! Habár kicsit későn hoztam a részt, de azt ígértem, hogy még ma lesz rész, tehát betartottam az ígéretemet!:) Nagyon szépen köszönöm az előző részhez érkezett véleményeket, komment valamint szavazás formájában. :) Mivel megkaptam a laptopomat garantálom, hogy aktívabban fognak érkezni a részek, hiszen sokkal kényelmesebb így írni.:D Most is kíváncsi vagyok a véleményetekre tehát ne tartsátok vissza magatokat! X

м r s. н o я a и 

Drága olvasóim!
Bizonyára már mindannyian értesültetek, hogy meg fog szűnni a googe reader. Nem is igazán írok róla semmit, hiszen tökre felesleges nekem is leírni ugyanazt, amit már több blogon olvashattok (szerintem).
Tehát, ha továbbra is kíváncsi vagy a történet alakulására és mindig azonnal értesülni szeretnél az új részről esetleg fontosabb bejegyzésről, akkor kövesd BLOGLOVIN -on a blogot! Noricii bővebben leírja, hogy mit hogyan csinálj! :)

ui: Leballagtam. Több időm lesz a blogra. M már hozom is az új részt!<3

Harmadik rész

Legjobb barát

 Az iroda előtt meglepődve figyeltem fel a fekete motorra, ami Ryan tulajdonában állt. Ott állt mellette bőrdzsekiben, magára vonva a lányok sóvárgó tekintetét. Mikor meglátott mosolyogva intett, és egyből megéreztem magamon a féltékeny pillantásokat. Annyira gyűlölöm ezt.

- Szia. - köszönt vidáman. Nem igazán érdekelte, hogy akár az ágyába is csalhatna jó pár lányt, mert hát sokan libegették magukat előtte, nem, ő csak rám figyelt, és ez hihetetlenül jól esett.

- Ugye tudod, hogy elméletben én már rég halott vagyok? - tettem fel a kérdést neki, majd ide adta az éj fekete bukósisakot. - Oké, hogy elviszel, de magassarkúban nem igazán kénye.. - mondtam, amikor is felemelte kezét, és kinyújtotta ujját, hogy várjak. Pár pillanat múlva már a kezében egy fekete topánka pihent. - Mindenre gondolsz. - mosolyogtam, majd rátámaszkodva átvettem a cipőm. Eltette a magassarkúmat, majd felpattan a motorra. - Annyira bőbeszédű vagy. - motyogtam kissé cinikusan. Csak rám villantotta tökéletes fogsorát, erre én csak szem forgatva pattantam fel a hátához. Szorosan átöleltem derekát, ő pedig elindult. Élveztem a hűs szellőt, és hogy a sisak alól kikandikáló hajzuhatagom lobog a szélben.

 Az ágyában feküdve néztük az unalmas sorozatokat a tévében, amikor is megkérdezte, hogy mi volt az interjún.

- Fú, hallod. Annyira egy bunkó ez az ember. Ráadásul ezer százalék, hogy nem idősebb nálam mégis olyan nagyra tartja magát. - motyogtam és az idegesség szétáradt a testemben.

- Beszólt valamit, vagy mi? - kérdezte érdeklődve, és láttam rajta, hogy tényleg érdekli a dolog.

- Hát mondhatjuk. Mindegy, nagyon idegesítő volt. Olyan dolgokat kérdezett, amihez az égvilágon semmi köze nincs, és nem is lesz soha. - morogtam, majd beletúrtam a hajamba, s hátracsaptam a szemembe lógó sötétbarna tincseket. - Ja, arról ne is beszéljünk, hogy visszaszóltam neki. Tuti, hogy nekem van a legrosszabb esélyem, de jobb is így, majd találok valami mást. - rántottam meg a vállam és hátradőltem a puha párnák közé, amiknek Ryan illatuk volt. - Csináljunk valamit, mert halálra fogom unni magam. - motyogtam.

- Mit szólnál, ha elmennénk fotózni. Esetleg készíthetnék rólad is pár képet. - vetette fel az ötletet.

- Benne vagyok! - ugrottam fel a puha matracról. Nevetve követte példámat, majd egy apró puszit nyomott

a fejemre.

 Felüdülés volt a szemnek a hatalmas rét látványa, a lágy szellő simogatta bőrömet, a madarak csiripelése pedig zene volt fülemnek. 

- Annyira jó itt. - mondtam és az ég felé emeltem a fejemet, majd kezeimet széjjeltártam és pörögni kezdtem. Hallodtam a gép kattanását, majd egyre többet. 

- Gyönyörű vagy! - mondta Ryan és derekamnál fogva magához vont, ezzel megállítva engem.

- Köszönöm. - súgtam a szemébe nézve. 

- Mi lenne, ha megpecsételnénk a napot este egy bulival? - mormolta fülembe.

- Igazából nincs sok kedvem hozzá. Egész mást terveztem. - motyogtam. - Szerintem az neked is jobban tetszene. - ágaskodtam fel és megharaptam fülcimpáját.

Niall

 - Szimpatikus volt valaki? - kérdezte Kate. Felálltam és az ablakhoz sétáltam.

- Igen. - mosolyogtam magamban. Figyelmem egy barna hajú lányra terelődött. Igaz csak hátulról láttam mégis felismertem őt a ruhájáról és a menéséről. Pimasz egy lány, de z csak még jobban fokozza szépségét. Nem is értem mit keres ő itt, mikor akár modell is lehetne. Egy férfi felé közelített aki a motorjánál állt. Váltottak pár szót, majd elmentek. 

 Hazafelé vettem az irányt. Amikor leparkoltam a kocsifeljárón megláttam legjobb barátomat, ahogyan felém közeledik. Kiszálltam majd lezártam a járművet.

- Cső haver. - köszönt, majd miután viszonoztam kezet fogtunk. Megrázta a haját és rám emelte tekintetét. - Menjünk bulizni és csapjunk bele az éjszakába!

- Nincs hozzá kedvem. - nyögtem miközben már a házban voltunk. Ledobtam a kulcsot az asztalra és levágódtam a kanapéra.

- Tessék? Mi az, hogy nincs kedved? - emelte fel a hangját meglepődve. - Niall ne csináld már. Tudok egy tök jó házibulit. Hivatalos vagyok! Hallod gyere már, nagyon jó lesz! - próbált győzködni.

- Elhiszem, de nincs kedvem hozzá. - néztem a szemébe. - Fáradt vagyok, oké? 

-Kárpótolsz! - motyogta, majd sietősen elviharzott.

- Hát persze. - súgtam magam elé a semmibe. Harry tipikus csajozós típus. Szereti a nőket és ezt nem is tagadja. Minden éjszakára akad neki valaki, de persze én sem panaszkodhatok. Talán valahogyan Summert is az ágyamba tudnám csalni. Iszonyúan kívánatos teste van így is, hogy ruha takarja. Milyen lehet akkor meztelenül. Jézusom Niall nyugi!

Summer

 - Többször is jöhetnénk ide. - szökött fel arcomra egy őszinte mosoly. Nagyon jól éreztem magam, és rengeteg kép készült, amik szerintem elég jól sikerültek.

- Megjegyzem. - vigyorgott Rayn, majd felpattant a motorra, én is ezt tettem.

 - Ez a legjobb. - mutattam egy képre Ry ágyában feküdve.
-Nekem is az tetszik a legjobban. - nézett rám. Letette maga mellé a fényképezőgépjét és a laptopját vette magához. Kaptam az alkalmon és felkaptam a fekete gépet. Mosolyogva kapcsoltam be, majd készítettem a mellettem lévő szexistenről egy képet.
- Summer ne! - mondta féloldalas mosollyal az arcán.
- De. Naa mosolyoogj! - kezdtem el nyávogni majd kattogtatni kezdtem. Nevetve takarta el az arcát és dőlt hátra, nekem pedig egy hatalmas vigyor keletkezett az arcomon. Annyira jól érzem magam vele, és örülök,  hogy őt mondhatom a legjobb barátomnak!

 

Drága olvasóim! Ne haragudjatok a késés miatt, de sajnos elromlott a számítógépem, így a bátyámét használom, de ide is csak akkor tudok ülni, amikor nincs itthon. Ígérem, egy-két hét múlva miután megkapom a laptopomat, folyamatosan fogom hozni a részeket! Köszönöm a véleményeket, nagyon örülnék ha tartanánk az előző részhez kapott komment számot, még akkor is, ha ez nem lett izgalmas rész! :) x 

   м r s. н o я a и

Második rész

Ez most állásinterjú, vagy mesedélután?

  Mosolyogva szeltem London nyüzsgő utcáit, de belül rettenetesen izgultam. Tegnap este Will felhívott, hogy ma tíz órára legyek egy címen. Mivel szeretném a legjobb benyomást kelteni, most is próbáltam csinosan öltözni. Ryan szerint már ha csak rám néz a főnök, egyből megkapom az állást, én ezen kijelentésén csak nevetni tudtam. Kivételesen, jelenleg hét ágra sütött a nap, boldogan szívta a bőröm magába a D-vitamint. A blézerem ujja fel volt tűrve, de mégis rettenetesen melegem volt.Már éppen azon voltam, hogy levegyem magamról a púder színű ruha darabot, amikor is megérkeztem az irodaházhoz. Hatalmas üvegből készült falai emlékeztettek előző munkahelyemre, bár az egy kicsit magasabb volt.
 A szintén üveg ajtón átlépve, egy óriási hely tárult elém, ami modern bútorokkal, automatagépekkel volt felszerelve, és rohangáló dolgozók mentek az egyik helyről a  másikra. Szeretem a pörgést és itt nagyon is az van. Észrevettem egy pultot, ami mögött egy fiatalabb éveiben járó srác ült. Kecses léptekkel vándoroltam oda, majd mikor elértem a pultot rátettem a kezemet.
- Jó napot! Miben segíthetek? - nézett fel rám a barna hajú egyed, akinek a neve Drake, hiszen ez volt a névtáblájára írva.
- Hello, öhm.. én az állásinterjúra jöttem. - nyögtem ki nehézkesen ezt a pár szót.
- Megmondanád a neved? - kérdezte és a gép felé fordult.
- Summer Katie Cassidy. - mondtam, mire ő készségesen gépelni kezdett - valószínűleg a nevemet nézte meg -, majd bólintott egyet és azon nyomban szólásra nyitotta a száját.
- Meg is van. Tizenegyedik emelet, hatos szobájába menj. Ha eltévedsz az egyik dolgozótól nyugodtan kérj segítséget. Amint beértél nyugodtan leülhetsz, aztán majd szólítani fognak. - mosolyodott el halványan a mondat végére, amit viszonoztam is.
- Köszönöm. - mondtam, majd hátat fordítva neki a lift felé mentem.

 Szerencsére nem tévedtem el, bár azért voltak gondjaim azzal, hogy jobbra vagy balra induljak el, hiszen egy ajtót sem láttam csak távolabb. Balra indultam, és a megérzésem bejött, hiszen az arra vezető folyosó közepén megtaláltam a hatos számmal ellátott ajtót. Benyitottam hát, és egyáltalán nem arra számítottam, amit láttam. Azt hittem, hogy tele lesz az egész terem állásinterjúra érkező emberekkel, ehelyett mindössze csak hárman ültek bent. Minden szempár rám szegeződött amikor beléptem, és ettől egy kicsit zavarba is jöttem. Becsuktam magam után az ajtót, és beljebb mentem, aztán helyet foglaltam egy színpatikus helyen, - ami jelen esetben egy sarokban lévő szék volt - és vártam.
 Egy nő szólítgatta az embereket. Lassan már csak én maradtam egyedül, amikor is kisétált a körülbelül tizenöt perccel ezelőtt behívott férfi. Izzadni kezdett a tenyerem, hiszen ez azt jelenti én jövök. Pár perc után ki is jött a kedvesen mosolygó negyvenes éveiben járó hölgy, és mosolyogva mondta, hogy menjek be.
- Summer ugye? - nézett a papírjára, majd vissza rám.
- Igen. - válaszoltam magabiztosan.
- Örülünk, hogy eljöttél. Nézd, azon az ajtón menj be. - mutatott a szobában lévő másik ajtóra.
- Rendben. - mondtam, majd nagy levegőt vettem.
- Ne izgulj! - biztatott, amit csak egy mosollyal díjaztam. Az ajtó felé vettem az irányt, majd mikor odaértem bekopogtam rajta.
- Gyere! - hallottam egy kissé rekedtes hangot bentről. Nem tudom miért, de a gyomrom görcsbe rándult hangja hallatán. Összehúztam szemöldököm, majd arcomról lemostam ezt a mimikát és mosollyal az arcomon nyitottam be.
 Papírjait tanulmányozta egy piszkos szőke hajú fiatal férfi. Most komolyan ő a főnök? Hiszen ő annyi idős lehet mint én, esetleg pár évvel több.
- Jó napot! - köszöntem csendesen, hangomra felemelte fejét és tekintete megállapodott arcomon. Ég kék szemei meglepődve csillogtak, de aztán észbe kapott és azonnal felállt, majd illedelmesen kezet nyújtott.
- Üdv! Niall Horan vagyok. És kit tisztelhetek a személyedben? - kérdezte egy pimasz mosollyal az arcán. Elfogadtam a felém nyújtott kezét és válaszoltam.
- Summer. Summer Cassidy. - mosolyodtam el féloldalasan.
- Á, te vagy az a lány, akit Will ajánlott nekem. - közölte, közben elengedtük egymás kezét. Kezével mutatta, hogy nyugodtan foglaljak helyet, majd miután ezt megtettem rámosolyogtam.
- Igen. -
- Értem. Nos, megkaphatnám az önéletrajzodat? - könyökölt az asztalra.
- Persze. - válaszoltam és bőr táskámban azonnal kutatni kezdtem utána. Amint megtaláltam a kezébe adtam. Átfuttatta rajta tekintetét, majd letette az asztalra és rám nézett.
- Feltennék pár kérdést. Hm, mit tudsz a cégünkről? - dőlt hátra kényelmesen és várta a válaszomat. Nem igazán számítottam erre a kérdésre, hiszen az előző munkahelyemen ezt nem kérdezték. Nagyot nyeltem, majd zavartan válaszoltam a feltett kérdésre.
- Hát.. igazából csak annyit, hogy ruházati cég.. - nyögtem ki halkan. Felnevetett válaszomon. Én hülye, miért nem készültem? Ezzel tuti elszúrtam az egészet. Arcom égni kezdett, és a fehér szín hamarosan pirosba váltott át.
- Summer, Summer.. Ez kevés ugye tudod? - állt fel, majd sétálgatni kezdett. A hatalmas ablakhoz lépegetett lassan, majd miután egy fél pillanatra kinézett hirtelen visszafordult felém. - Miért érzed magad ideális jelöltnek erre a posztra? -
- Szerintem elég tapasztalt vagyok , hiszen több, mint 4 évig dolgoztam már egy másik cégnél és nagyon jól ment. Viszonylag hamar be tudok illeszkedni egy új környezetbe és gyorsan feltalálom magam. - megállított, amikor szólásra nyitotta a száját.
- Elég, értem! Beszélgessünk másról. - jött oda mellém, majd majdnem hogy velem szemben felült az asztalra. - Szüleiddel élsz? - kérdezte. Felhúztam a szemöldökömet, a meglepődöttségtől. Mégis milyen kérdés ez? Semmi köze nincs hozzá. - Szóval? - sürgetett.
- Egyedül. - ráztam meg a fejemet hitetlenül és értetlenül elmosolyodtam.
- Hm. Na és van valakid, vagy éled a szinglik életét? - kérdezett egy újabb személyes kérdést. De most komolyan, ez mi?
- Ez most állásinterjú, vagy mesedélután? - tettem fel a kérdést és ragyogó szemeibe néztem.
- Vedd aminek akarod. Én például állásinterjúnak. Egyébként még mindig délelőtt van - 
- Nem hiszem, hogy köze van a személyes dolgaimhoz. - álltam fel, majd megigazítottam a blúzomat.
- Még nem végeztünk. - szólt kemény hangján.
- Szerintem meg igen. - mondtam és felkaptam a táskámat a vállamra.
- Szerintem meg itt én döntöm el, hogy mikor mehetsz. - szált le az asztalról és közel jött hozzám. Nem sok magasság különbség volt köztünk, valószínűleg a magassarkúm miatt, de ha azt levenném biztosan sokkal nagyobb lenne nálam.
- Nem hiszem. - morogtam és sarkon fordultam. Már épp nyitottam volna az ajtót, amikor egy puha bőr hozzá ért az enyémhez. Szembe fordított magával és beszélni kezdett.
- Mintha parancsolgatós kedvedben lennél. - motyogta egy gúnyos mosoly kíséretében.
- Vegye aminek akarja. Én például nem parancsolgatásnak veszem. - idéztem részben az ő szavait. Kitéptem kezemet az ő szorító ujjai közül, majd kiléptem az ajtón. Rámosolyogtam a nőre és távoztam.
 Hogy lehet ennyire bunkó? Nem értettem miért szükséges tudni, hogy egyedül élek-e. Mindegy. Ahj, de nem kellett volna így beszélnem vele. Most biztosan megvan rólam a véleménye. 
 Azt hiszem letehetek erről az állásról.

Drágák! Remélem tetszett a második rész. Köszönöm az első részhez érkezett megjegyzéseket. Bár jöhetne több is.:) Most is nagyon kíváncsi lennék a véleményetekre, szóval írjátok meg!:) x

м r s. н o я a и

Első rész

Barátság extrákkal

  - Sajnálom Summer, de a cég teljesen tönkrement, nem tudunk kifizetni. - mondta letörten a főnököm Will. Egy elég híres építkezési cégnél dolgozom asszisztensként. Vagyis csak dolgoztam. Az utóbbi pár hónapban egyre jobban kezdett csődöt mondani a vállalkozás és most véglegesen vége. - Figyelj mit szólnál, ha írnék rólad egy ajánlót? Úgy sokkal könnyebb lenne elhelyezkedned, ráadásul van egy ismerősöm akinek szintén van egy vállalkozása és asszisztenst keresnek. Jól is fizet és talán eltudom rendezni, hogy a főnök asszisztense legyél. -állt meg mellettem és kezét a vállamra helyezte. Nagyon jóban vagyunk Willel és örültem, hogy felajánlotta a segítséget.

- Köszönöm Will. Nem is tudom, hogy háláljam meg amit értem teszel. - álltam fel és szorosan megöleltem. Annyi mindent tett már értem. Amikor idekerültem mindenki úgy nézett rám, hogy itt a kis ügyetlen újonc, de ő mellém állt és segített nekem és mára már mindent nagyon jól csinálok. Persze magamnak sosem feleltem meg százszázalékosan, de neki igen. 

-Ugyan Summer, ne hálálkodj. - húzódott el és arcára egy gyenge mosoly ült.

  Nem hiszem el, hogy nem mehetek be többé dolgozni oda, ahová mindenki szeretett járni. Nem hajtottuk túl magunkat, mégis mindenki jól végezte a munkáját. Az emberek kedvesen voltak, habár az elején nem nagyon nyíltak meg nekem, de mára már nagyon jóban vagyok mindenkivel. A második családom voltak. Erről jut eszembe! Azt még nem is említettem, hogy egyedül élek London belvárosában egy kicsi, mégis modern felszerelésű házban. Az egyetlen rossz az egészben, hogy a negyedik emeleten lakom és amikor elromlik a lift - ami elég gyakran szokott - lépcsőzhetek fel általában magassarkúban. A házban két szoba van, mindkettőben franciaágy. Persze még a konyha, vécé, fürdő és egy kicsi nappali is megtölti a házat. Három éve már, hogy eme csodálatos ház tulajdonosának mondhatom magam.
  Magassarkúmat kapkodva húztam le lábaimról, majd csak hanyagon ledobva a kanapéra vetettem magam. Elég kényelmetlennek bizonyult a ruhám, ezért bánatomra muszáj voltam felállni és átvenni egy kényelmesebb összeállítást. Egy melegítő és póló szerelésnél döntöttem. Hajamat laza kontyba fogtam, így pár kusza tincs az arcomba lógott. Félre simítottam őket és visszavándoroltam a szófához. Levetődtem rá, majd csak a tévét kezdtem el nézni. Kapcsolgattam a csatornák között, de egyiken sem ment semmi értelmes műsor. Végül kikapcsoltam a készüléket, hiszen semmi értelme hogy menjen. Mit nézzek rajta top shop-ot? Na biztos hogy nem. Már éppen azon voltam, hogy felhívom Ryan-t, amikor is az emlegetett szamár hívott. Gyorsan felvettem a mobilt, majd beleszóltam.
- Hello cica. - próbáltam minél kacérabban mondani, de sajnos mint mindig, most is sikeresen elnevettem magam.
- Szia drága. - köszönt mély hangján, és azt is észre lehetett venni, hogy mosolyog. - Hallottam, hogy mi történt. Sajnálom, de apa majd beajánl egy céghez és minden rendben lesz. - motyogta szomorúan, majd a végén egyre vidámabb lett hangszíne.
- Tudom, mondta. Azért eléggé elkeserít a tudat, hogy új környezetben kellesz dolgoznom. Már ha felvesznek oda. - motyogtam és közben a bőrkanapéra kezdtem el ujjammal mintákat rajzolni. - Nem jössz át? - vetettem fel az ötletet.
- De. - vágta rá rögtön. Elmosolyodtam reakciójára. - És.. ott is alszom? - kérdezte félve, mire felkuncogtam.
- A te döntésed. Haza akarsz menni az éjszaka közepén fáradtan, vagy inkább alszol velem a pihe puha ágyban? - mosolyogtam és már előre tudtam, hogy mi fog köztünk az este történni.
- Utóbbi. Sietek. - mondta és le is tette a telefont. Mosolyogva megráztam a fejem, majd magam mellé dobtam az iphone-t.
  A kapcsolatom vele, ilyen barátság extrákkal hasonmás. Annyi különbséggel, hogy mi nem szeretünk egymásba, legalábbis eddig még minden a terveink szerint halad. Több mint egy éve feküdtünk le egymással először, de már régebb óta ismerjük egymást. Az apja Will a főnököm.. vagyis már csak a volt főnököm. Tudja, hogy nagyon jóban vagyunk, viszont azt nem, hogy ennyire. Ry valóban nagyon jó pasi, csak úgy vonzza a női tekinteteket és ez rám nézve eléggé kellemetlen, hiszen ha együtt megyünk valahová, szinte megtudnának ölni egyesek a tekintetükkel, olyan féltékenyek. Egyébként is a város egyik legnépszerűbb férfija. Általában a zűrös kalandjai miatt írnak róla az újságok, na meg az apja miatt, főleg ha valami nagy rendezvényre hivatalosak. Vagyis hát Ry sosem, de mindig elmegy az apjával és én is elkísérem.
Mivel nem olyan messze lakik tőlem, ezért hamar ide is ért. Nem csengetett, hanem csak simán bejött. Kulcsa is van, tehát amikor csak akar ide jöhet, akár az éjszaka közepén is. Én ekkor már a konyhában tevékenykedtem és a csirkemellet sütöttem ki, hogy majd aztán megönthessen az édes savanyú mártással.
- Szóval még mindig cica vagyok? - simult a hátamhoz és átölelte a derekamat. Elmosolyodtam, majd válaszoltam.
- Az is maradsz. - kacagtam fel, majd levettem a gáztűzhelyről a serpenyővel teli húst.
- Ha akarod este megmutathatom, hogy egy igazi oroszlán vagyok. - motyogta csábosan és megharapta fülcimpámat. Felnevettem.
- Miért pont oroszlán? - fordultam vele szembe.
- Ez jutott eszembe. - vonta meg a vállát, majd elengedett és egy apró puszit adott számra.
- Értem. Előbb talán együnk, aztán megmutathatod, hogy milyen is egy bevadult oroszlán. - kacsintottam rá és kezemet végig vezettem mellkasától egészen a nadrágjáig.
- Ne játssz velem drága! - motyogta, majd elfordult és leült az asztalhoz. Felkuncogtam, majd befejeztem az ételt. Rizst is főztem ki hozzá, majd tálaltam azokat.
- Mindig is szerettem nálad enni. - kapott be egy újabb falatot, én pedig elmosolyodtam. Nála ez a mondat annyit jelent, hogy jól főzöl és én ezt szeretem.

Niall

  Nem igaz, hogy nem találok egy olyan asszisztens aki megfelelne magam mellé. Az egyik tökre őrült, a másik meg túl rámenős. Értem én, hogy jó pasi vagyok meg minden, de azért az már nekem is sok, amit egyesek leművelnek. Persze nem mintha ellenemre lenne a dolog, de nem fogok olyat választani, aki a körmét reszeli és nézi magát a tükörben ötpercenként, ráadásul folyton szexelhetnékje van. Nem! Nekem olyan kell, aki ért is ehhez a munkához, az pedig plusz előny ha csinos és jó fej. Például biztos, hogy nem fogok egy negyvenes éveiben járó nőt választani, hiába tapasztalt már az ilyen munkákban, akkor már inkább egy fiatal hölgyet választok, akit tudok napközben stírölni.. Már éppen pakoltam, amikor megcsörrent a telefon. Sóhajtva vándoroltam oda, és vettem fel.

- Haló? Itt Niall Horan. - szóltam bele.

- Jó napot, vagy inkább estét?! William Silverman vagyok. - mutatkozott be régen látott barátom.

- Ó, miben segíthetek? - kérdeztem, közben leültem a székemre és kényelmesen hátradőltem. 

- Lenne egy kérésem. Gondolom hallottad, hogy tönkrement a cégem sajnos. Mivel az egyik nővel nagyon jóban vagyok, aki történetesen az asszisztensem volt, nem lenne gond ha beajánlnám neked? Vagy már találtál asszisztenst? -kérdezte.

- Nem még nem. De mondd meg neki, hogy holnap szeretettel várom. Remélem nem csalódom és valami normális nő. Ma már kikészítettek. - sóhajtottam.

- Szuper. Summer Kate Cassidy a neve. - mondta. Summer. Milyen szép név.

Drága olvasók! Remélem elnyerte a tetszéseteket az első rész. Nagyon szépen köszönöm a prológushoz érkezett véleményeket, örülök, hogy már ennyiőtöknek elnyerte a tetszését. Most se maradjatok csöndben! ;) x

м r s. н o я a и 

Prológus

Miként és hogyan

Mindenki életében eljön az a pont, amikor saját maga lábára kell állni. Dolgozni menni, elhagyni a családi fészket. Így huszonkét évesen sokaknak az jár az eszében, hogy még tovább kell tanulni és bulizni minden éjjel. Viszont én más vagyok. Munkát keresek és elköltözöm otthonról. Legalábbis az utóbbit még kicsit később valósítottam meg. Az apám segített nekem. Együtt kerestünk nekem egy megfelelő állást, ahol asszisztensként dolgozhatok. Eleinte még nehézkesen mentek a dolgok, de idővel már minden tökéletes volt. A főnököm, Will szerint nagyon jó munkát végzek, úgy gondolja, hogy én erre a munkára termettem. Egyik nap, amikor már több, mint egy éve ott dolgoztam, felajánlotta, hogy cuccoljak össze és menjek fel az ő irodájába, ugyanis az akkori asszisztense gyesre ment. A fizetésem is emelkedett és sokkal jobb környezetben voltam - nem mintha eddig nem lettem volna jóban -. Viszont többet kellett dolgoznom, és többször bent kellett maradnom egy-egy projekt miatt túlórázni, de nem bántam. Legalább nem untam magam halálra, otthon, romantikus sorozatokat nézve. Persze fáradtabb voltam, ezért nem nagyon tudtam partikra járni és ismerkedni. Ebből rájöhettetek, hogy jelenleg szingli vagyok. De ez van. Végül is, ha úgy vesszük Ryannel sokszor viselkedünk úgy, mintha együtt lennénk, de barátságnál többet egyikünk sem érez. Majd egyszer eljön a nagy ő, nem fogok én keresgetni utána. Egy napon viszont az életem hatalmas fordulatot vesz. Elmesélem, hogy miként és hogyan...

Drága olvasók! Remélem elnyerte a tetszéseteket a prológus, ha nem, az sem baj, de írjátok meg nyugodtan, hogy mi a véleményetek róla! x

м r s. н o я a и 

Változás

Drága leendő olvasók!:)
Mi lenne, ha sokkal hamarabb kerülne fel a prológus? Nem bírok már magammal, annyira kíváncsi vagyok már a véleményetekre.
Mi lenne, ha JÚNIUS 1-jén kerülne fel?(szombat)
De ha szeretnétek, hogy már 1-jén felkerüljön adjatok visszajelzést Komment formájában!:)
Ha nem igazán fog érkezni komment akkor azt annak fogom venni, hogy ráérek 23-án feltenni.;D <3

Figyelem

A blog, majd csak júniusban fog elindulni!
Ha szeretitek az írásomat és úgy gondoljátok ez is tetszeni fog, akkor nyugodtan iratkozzatok fel! Köszönöm.:) xoxo