Hatodik rész

Drága olvasóim! Szeretnék bocsánatot kérni! Ne haragudjatok a késés miatt.. ismét. Sajnálom!

Te jobb társaság vagy

 Éppen az ebédidőmből tértem visszafelé az irodába, amikor megcsörrent a telefonom. Ryan neve villogott a kijelzőn, azonnal rányomtam a fogadásra.
- Jó reggelt te bulizós. - szóltam bele vidáman a telefonba.
- Jó reggelt. - válaszolt kissé kómás hanggal. - Dolgozol?
- Igen, de jelenleg még tart az ebédszünetem. Szóval, miért hívtál? - kérdeztem, majd leültem egy székre, hiszen így kényelmesebb telefonálni.
- A fájdalomcsillapítót hol tartod? - sóhajtva kérdezte.
- Szokásos helyen. - forgattam meg szemeimet.
- Nincs ott. - kezdett el nyafogni. Nagyon nem szeretem ezt az énjét, így olyan mint egy elkényeztetett kisfiú, pedig valójában nem olyan, sőt utálja, ha valaki kényeskedik, vagy nagyképű, még akkor is, ha az illetőnek van mire fel.
- Nézd meg még egyszer. - mondtam. Nagyon jól tudtam, hogy a helyén van és csak az ő figyelmét kerülte el.
- De ha egyszer nin.. oké megtaláltam. - motyogta.
- Figyelj, először egyél valamit jó? A hűtőben találsz felvágottat, sajtot meg ilyeneket.
- Tudom. - válaszolta. Persze, hogy tudja, hiszen szinte ott lakik..
- Ryan. Még szeretnék veled ma találkozni. Beszélnünk kellene valamiről. - vázoltam fel a helyzetet, amit már tegnap közölni szerettem volna vele, csak ő inkább bulizni ment, mintsem a legjobb barátjával megbeszélje ezt az egész dolgot. Mindegy..
- Oké. Nem hiszem, hogy addig itt fogok dekkolni, de majd átjövök, vagy átjössz. De most hagylak. Ügyes légy ám. Szia. - köszönt el.
- Mindig az vagyok.. - mosolyodtam el, miközben megigazítottam a hajamat. Nem vártam meg  válaszát, tudtam, hogy úgyis valami csipkelődős választ adna. Halvány mosollyal az arcomon, kecses léptekkel lépkedtem a lifthez.
 Úgy gondolom, jobb munkahelyet nem is kívánhatnék. Habár Niall néha kissé bunkó, vagy eléggé rámenős, de alapvetően mégis kedves és tisztelettudó. Nem alacsonyít le, azért, mert csak az egyik alkalmazottja vagyok. A mai nap már többször kérte ki a tanácsom. Mivel divatház, ezért ő nem csak a ruhákkal foglalkozik, hanem a ház berendezésébe is belefogott. Próbál mindig a legújabb trendek szerint tervezni, ám mégis úgy, hogy ne egyhamar menjen ki a divatból. Elmondása szerint a megbízók soha nem csalódtak még benne, mindig tetszésüket fejezték ki a munkáját látván, amit nem csodálok, mert valóban szuper az ízlése.
 Clara ma késve érkezett, aztán szinte egész délelőtt a főnököt zaklatta a bocsánatkérésével. De csak szinte. Nagyon fura lány, és egyáltalán nem szimpatizál velem. Nem is hiszem, hogy jól kijönnénk egymással, hiszen míg ő a kivágott szexi ruháiról híres, valamint a hatalmas agyon manikűrözött körmeiről, a festett póthajáról nem is beszélve, addig én visszafogottabb mégis csinos darabokat szeretem, és a természetességet. Nem is tudom, hogy tud azokkal a körmökkel gépelni. Azt hiszem ez örök rejtély. Megkérdezni nem akarom, mert úgy is egy elég szép szócsatába keverednénk, szóval hagyom inkább.
- Szeretném ha te jönnél el velem a jövőhéten megrendezett céges bálra. Tizenötödik alkalommal kerül megrendezésre ez a cég születésnapja is. - támaszkodott rá az asztalra és gyönyörű szemeket meresztett rám. Illata hirtelen csapott meg, egész kellemes volt.
- É - én? -mutattam magamra meglepődve. Édesen felnevetett és bólintott. - Hát.. ö rendben! - motyogtam. Fogalmam sem volt, hogy miért pont engem választott, amikor még csak kemény 2 napja dolgozok itt. Választhatott volna olyat is, aki már régebb óta munkatársa. Vagy Clarat. Mintha a fejembe látna, úgy szólalt meg.
- És mielőtt megkérdeznéd miért te és nem pedig Clara.. Te jobb társaság vagy. - eresztett el egy gyenge félmosolyt. - Valamint szebb. - Szívem nagyot dobban eme kijelentésére. Egyrészt örültem, hogy így gondolja, másrészt viszont megijedtem egy kicsit, a hirtelen jött kijelentésétől.
- Örülök. -bólintottam, majd megköszörültem a torkom.
- A természetességet kedvelem. - motyogta és kiment az irodából. Csak néztem utána és gondolkodtam. Most ezeket miért mondta?

- Kérsz egy fuvart? - hallottam magam mögül egy hangot. Lassan fordultam a hang irányába, ahol a recepciós fiú, Drake állt kocsikulcsát fel tartva, felhúzott szemöldökkel irtó szexin. Elmosolyodtam és közelebb lépkedtem hozzá.
- Talán nem jönne rosszul. - válaszoltam kedvesen.
- Talán van egy kocsim, valamint jogsim és lejárt a munkaidőm. - mondta egy édes mosoly kíséretében. Felhúztam egyik szemöldököm, majd elvigyorogtam magam.
- Na és hol az a kocsi? - kérdeztem érdeklődve, majd körülnéztem. Fejével oldalra nézett és egy gyönyörű feketén csillogó audi felé biccentett. - Remek. Akkor.. megyünk? - kérdeztem mosolyogva.
- Természetesen. - válaszolt, majd mellettem termett és együtt indultunk az autó felé. Illedelmesen nyitotta ki az ajtót, amit egy mosollyal köszöntem meg. Átszaladt az ő oldalára, addig én bekötöttem magam. - Na és merre? - nézett rám. Lediktáltam neki, ő pedig meglepődötten szólalt meg. - Elég érdekes, hogy még nem találkoztunk. - motyogta.
- Miért? - ráncoltam össze a szemöldököm értetlenül. Felnevetett, majd választ adott a kérdésemre.
- Én is azon az úton lakom. - mosolyogva figyelte reakcióm, ami egy mosolygás volt.
- Lehet már láttuk egymást. Csak nem emlékszünk egymásra. - néztem felé, ő pedig beindította a motort.
- Kétlem. Egy ilyen gyönyörű lányt biztosan nem felejtenék el. - kacsintott rám, mire én zavartan néztem ki az ablakon.
- Nem vagyok gyönyörű. - motyogtam.
- Nem, valóban nem. - mondta. Meglepődve néztem rá, de ő csak huncutul mosolygott és az utat kémlelte.
- Hát, te sem vagy valami jó pasi. - mosolyogtam, ő pedig szórakozottan felnevetett.
- De te tökéletes vagy. - nézett rám őszinte csillogással tekintetében. Eddig nem is vettem észre mennyire szépek a szemei. Kékek. Akárcsak az enyém, vagy mint.. Niallé.
- Senki sem tökéletes. -
- Számomra az vagy. - mondta. Újra az útra nézett, de már nem volt ott a mosoly az arcán. Teljesen komolyan beszélt.
Az út további része viszonylag csendesen telt. De csak viszonylag. Egészen idáig.
- Nem lenne gond, ha megállnánk egy boltba? Tudod holnap leugrom a szüleimhez és valami csokit vagy valami ahhoz hasonlót szeretnék nekik vinni a húgomnak, valamint az unokaöcsémnek. - nézett rám mosolyogva.
- Persze nyugodtan. - néztem felé. - Megkérdezhetem, hogy hány évesek? -
- Igen. - mosolyodott el. - A húgom tizenhat éves, az unokaöcsém pedig most fogja tölteni a kettőt. Nagyon szeretem őket. - mosolyogva beszélt. Boldogan.
- Látszik rajtad, ahogyan beszéltél róluk. - mondtam. Nem mondott semmit. Megállt az egyik bevásárló központ parkolójában. - Drake. Nem lenne gond, ha én is bemennék és vennék pár dolgot? - kérdeztem.
- Dehogy gond. Én akartalak megkérni, hogy gyere. Valamint segíts. - mondta, majd kiszállt az autóból. Követtem példáját, majd egy gombnyomással lezárta az autót.

Drake

 Annyira gyönyörű, okos és illedelmes. Kedves, vicces valamint hihetetlenül aranyos. Rég nem éreztem már ilyet, talán már két éve. Meg kell őt szereznem, azt akarom, hogy csak az enyém legyen. Becézgessen, simogasson, csókokkal lepjen el. Szerelmes tekintetet akarok látni a szemében, amikor csak rám néz. Azt akarom, hogy szeressen. Azt akarom hogy ajkai ezeket a szavakat formálja: Van barátom. Drake Hill. 

Egyszerűen varázslatos lenne. 

Viszont tudom, hogy Niallnek is megakadt rajta a szeme.

Úgy érzem harcolnom kell érte!

Na hogy tetszett? Szimpatikus nektek Drake? Vagy inkább Niall pártiak vagytok? Ne maradjatok most sem csendesek, please! :) X

м r s. н o я a и