Hatodik rész

Drága olvasóim! Szeretnék bocsánatot kérni! Ne haragudjatok a késés miatt.. ismét. Sajnálom!

Te jobb társaság vagy

 Éppen az ebédidőmből tértem visszafelé az irodába, amikor megcsörrent a telefonom. Ryan neve villogott a kijelzőn, azonnal rányomtam a fogadásra.
- Jó reggelt te bulizós. - szóltam bele vidáman a telefonba.
- Jó reggelt. - válaszolt kissé kómás hanggal. - Dolgozol?
- Igen, de jelenleg még tart az ebédszünetem. Szóval, miért hívtál? - kérdeztem, majd leültem egy székre, hiszen így kényelmesebb telefonálni.
- A fájdalomcsillapítót hol tartod? - sóhajtva kérdezte.
- Szokásos helyen. - forgattam meg szemeimet.
- Nincs ott. - kezdett el nyafogni. Nagyon nem szeretem ezt az énjét, így olyan mint egy elkényeztetett kisfiú, pedig valójában nem olyan, sőt utálja, ha valaki kényeskedik, vagy nagyképű, még akkor is, ha az illetőnek van mire fel.
- Nézd meg még egyszer. - mondtam. Nagyon jól tudtam, hogy a helyén van és csak az ő figyelmét kerülte el.
- De ha egyszer nin.. oké megtaláltam. - motyogta.
- Figyelj, először egyél valamit jó? A hűtőben találsz felvágottat, sajtot meg ilyeneket.
- Tudom. - válaszolta. Persze, hogy tudja, hiszen szinte ott lakik..
- Ryan. Még szeretnék veled ma találkozni. Beszélnünk kellene valamiről. - vázoltam fel a helyzetet, amit már tegnap közölni szerettem volna vele, csak ő inkább bulizni ment, mintsem a legjobb barátjával megbeszélje ezt az egész dolgot. Mindegy..
- Oké. Nem hiszem, hogy addig itt fogok dekkolni, de majd átjövök, vagy átjössz. De most hagylak. Ügyes légy ám. Szia. - köszönt el.
- Mindig az vagyok.. - mosolyodtam el, miközben megigazítottam a hajamat. Nem vártam meg  válaszát, tudtam, hogy úgyis valami csipkelődős választ adna. Halvány mosollyal az arcomon, kecses léptekkel lépkedtem a lifthez.
 Úgy gondolom, jobb munkahelyet nem is kívánhatnék. Habár Niall néha kissé bunkó, vagy eléggé rámenős, de alapvetően mégis kedves és tisztelettudó. Nem alacsonyít le, azért, mert csak az egyik alkalmazottja vagyok. A mai nap már többször kérte ki a tanácsom. Mivel divatház, ezért ő nem csak a ruhákkal foglalkozik, hanem a ház berendezésébe is belefogott. Próbál mindig a legújabb trendek szerint tervezni, ám mégis úgy, hogy ne egyhamar menjen ki a divatból. Elmondása szerint a megbízók soha nem csalódtak még benne, mindig tetszésüket fejezték ki a munkáját látván, amit nem csodálok, mert valóban szuper az ízlése.
 Clara ma késve érkezett, aztán szinte egész délelőtt a főnököt zaklatta a bocsánatkérésével. De csak szinte. Nagyon fura lány, és egyáltalán nem szimpatizál velem. Nem is hiszem, hogy jól kijönnénk egymással, hiszen míg ő a kivágott szexi ruháiról híres, valamint a hatalmas agyon manikűrözött körmeiről, a festett póthajáról nem is beszélve, addig én visszafogottabb mégis csinos darabokat szeretem, és a természetességet. Nem is tudom, hogy tud azokkal a körmökkel gépelni. Azt hiszem ez örök rejtély. Megkérdezni nem akarom, mert úgy is egy elég szép szócsatába keverednénk, szóval hagyom inkább.
- Szeretném ha te jönnél el velem a jövőhéten megrendezett céges bálra. Tizenötödik alkalommal kerül megrendezésre ez a cég születésnapja is. - támaszkodott rá az asztalra és gyönyörű szemeket meresztett rám. Illata hirtelen csapott meg, egész kellemes volt.
- É - én? -mutattam magamra meglepődve. Édesen felnevetett és bólintott. - Hát.. ö rendben! - motyogtam. Fogalmam sem volt, hogy miért pont engem választott, amikor még csak kemény 2 napja dolgozok itt. Választhatott volna olyat is, aki már régebb óta munkatársa. Vagy Clarat. Mintha a fejembe látna, úgy szólalt meg.
- És mielőtt megkérdeznéd miért te és nem pedig Clara.. Te jobb társaság vagy. - eresztett el egy gyenge félmosolyt. - Valamint szebb. - Szívem nagyot dobban eme kijelentésére. Egyrészt örültem, hogy így gondolja, másrészt viszont megijedtem egy kicsit, a hirtelen jött kijelentésétől.
- Örülök. -bólintottam, majd megköszörültem a torkom.
- A természetességet kedvelem. - motyogta és kiment az irodából. Csak néztem utána és gondolkodtam. Most ezeket miért mondta?

- Kérsz egy fuvart? - hallottam magam mögül egy hangot. Lassan fordultam a hang irányába, ahol a recepciós fiú, Drake állt kocsikulcsát fel tartva, felhúzott szemöldökkel irtó szexin. Elmosolyodtam és közelebb lépkedtem hozzá.
- Talán nem jönne rosszul. - válaszoltam kedvesen.
- Talán van egy kocsim, valamint jogsim és lejárt a munkaidőm. - mondta egy édes mosoly kíséretében. Felhúztam egyik szemöldököm, majd elvigyorogtam magam.
- Na és hol az a kocsi? - kérdeztem érdeklődve, majd körülnéztem. Fejével oldalra nézett és egy gyönyörű feketén csillogó audi felé biccentett. - Remek. Akkor.. megyünk? - kérdeztem mosolyogva.
- Természetesen. - válaszolt, majd mellettem termett és együtt indultunk az autó felé. Illedelmesen nyitotta ki az ajtót, amit egy mosollyal köszöntem meg. Átszaladt az ő oldalára, addig én bekötöttem magam. - Na és merre? - nézett rám. Lediktáltam neki, ő pedig meglepődötten szólalt meg. - Elég érdekes, hogy még nem találkoztunk. - motyogta.
- Miért? - ráncoltam össze a szemöldököm értetlenül. Felnevetett, majd választ adott a kérdésemre.
- Én is azon az úton lakom. - mosolyogva figyelte reakcióm, ami egy mosolygás volt.
- Lehet már láttuk egymást. Csak nem emlékszünk egymásra. - néztem felé, ő pedig beindította a motort.
- Kétlem. Egy ilyen gyönyörű lányt biztosan nem felejtenék el. - kacsintott rám, mire én zavartan néztem ki az ablakon.
- Nem vagyok gyönyörű. - motyogtam.
- Nem, valóban nem. - mondta. Meglepődve néztem rá, de ő csak huncutul mosolygott és az utat kémlelte.
- Hát, te sem vagy valami jó pasi. - mosolyogtam, ő pedig szórakozottan felnevetett.
- De te tökéletes vagy. - nézett rám őszinte csillogással tekintetében. Eddig nem is vettem észre mennyire szépek a szemei. Kékek. Akárcsak az enyém, vagy mint.. Niallé.
- Senki sem tökéletes. -
- Számomra az vagy. - mondta. Újra az útra nézett, de már nem volt ott a mosoly az arcán. Teljesen komolyan beszélt.
Az út további része viszonylag csendesen telt. De csak viszonylag. Egészen idáig.
- Nem lenne gond, ha megállnánk egy boltba? Tudod holnap leugrom a szüleimhez és valami csokit vagy valami ahhoz hasonlót szeretnék nekik vinni a húgomnak, valamint az unokaöcsémnek. - nézett rám mosolyogva.
- Persze nyugodtan. - néztem felé. - Megkérdezhetem, hogy hány évesek? -
- Igen. - mosolyodott el. - A húgom tizenhat éves, az unokaöcsém pedig most fogja tölteni a kettőt. Nagyon szeretem őket. - mosolyogva beszélt. Boldogan.
- Látszik rajtad, ahogyan beszéltél róluk. - mondtam. Nem mondott semmit. Megállt az egyik bevásárló központ parkolójában. - Drake. Nem lenne gond, ha én is bemennék és vennék pár dolgot? - kérdeztem.
- Dehogy gond. Én akartalak megkérni, hogy gyere. Valamint segíts. - mondta, majd kiszállt az autóból. Követtem példáját, majd egy gombnyomással lezárta az autót.

Drake

 Annyira gyönyörű, okos és illedelmes. Kedves, vicces valamint hihetetlenül aranyos. Rég nem éreztem már ilyet, talán már két éve. Meg kell őt szereznem, azt akarom, hogy csak az enyém legyen. Becézgessen, simogasson, csókokkal lepjen el. Szerelmes tekintetet akarok látni a szemében, amikor csak rám néz. Azt akarom, hogy szeressen. Azt akarom hogy ajkai ezeket a szavakat formálja: Van barátom. Drake Hill. 

Egyszerűen varázslatos lenne. 

Viszont tudom, hogy Niallnek is megakadt rajta a szeme.

Úgy érzem harcolnom kell érte!

Na hogy tetszett? Szimpatikus nektek Drake? Vagy inkább Niall pártiak vagytok? Ne maradjatok most sem csendesek, please! :) X

м r s. н o я a и 

Köszönöm!
10 000 oldalmegjelenítés.
51 rendszeres olvasó (és még csak 5 rész van fent:).

Ötödik rész

Drága olvasók! Az a helyzet, hogy sajnos a résznek az elejét véletlenül letöröltem, komolyan én sem tudom, hogy hogy. Szóval újra kellett írnom. Remélem tetszeni fog.:) Elmondhatatlanul sajnálom a több mint egy hónapos késést és ugye azt, hogy majdnem befejeztem az egész történetet, de akkor tényleg úgy éreztem, hogy ez lenne a helyes megoldás. Viszont most már elégé baromságnak tartom, mert nagyon hiányzott már ennek a történetnek az írása.:)
Jó olvasást!

Summer fejezd be

 Rengeteg papírmunka volt már az első nap, eléggé megdolgoztat minket, arról nem is beszélve, hogy állandóan kávéért, esetleg valami hűsítő üdítőért küld el. Persze egy szót sem szólok, mert nagyon szeretném én megkapni ezt a munkát, hiszen hihetetlen jól fizet és nagyon kellemes, valamint modern a környezet.
 Clara - ugye a fekete hajú kis csaj - félóránként bejött Niallhöz, kérdezgetni, hogy mit hogy csináljon. Amikor már legalább nyolcadjára bejött, eléggé kiosztotta. Hm, igen, vehetjük kiosztásnak..
Idézem: - Mr. Horan, ne haragudjon, de.. - jött be miután kopogott. A szőke férfi sóhajtott egyet, majd felnézett a lányra.
- Idefigyelj Clara. Ha folyamatosan ezt fogod csinálni, esküszöm, hogy elküldelek. Nem szeretném, ha még egyszer bejönnél és zavarnád az én, valamint Summer munkáját. Ha valamit nem tudsz ott van Kate, vagy akárki más. Kérj tőlük segítséget és ne tőlem. Köszönöm! - fújtatott idegesen, ami engem egy kicsit megmosolyogtatott. Be kell hogy valljam, baromi szexi idegesen. Igen, most kimondtam, vagyis na gondoltam, de ez az igazság. 
Azt az utolsó gondolatomat muszáj voltam megosztanom veletek. Ti is biztosan így reagáltatok volna rá, ja és Clara fejét őrülten jó volt így látni. Az a meglepődött arc. Egy élmény volt. Komolyan.
Egyébként Clara csak hebegett utána mindenfélét, majd kecses mozdulatokkal elhagyta a szobát. Ez már legalább egy órája történt. Azóta még nem jött be, szóval szerintem eljutott az agyáig, hogy idegesíti Niallt.
 Már öt óra felé járt az idő, amikor Niall megszólított.
- Summer hagyd azt. Majd Clara megcsinálja, úgy is elpazarolt annyi időt ma, hogy tovább lesz bent. - jött felém és kivette a kezemből a papírt, amit éppen fénymásolni szerettem volna. - Nagyon jól dolgoztál ma. Hidd el jó úton haladsz afelé, hogy te maradj. - villantott rám egy szívdöglesztő mosolyt. Na nehogy azt higgye, hogy elfogok attól a mosolytól ájulni, bár igaz, hogy hihetetlenül édes és cuki volt, de nem. Summer fejezd be! Oké befejeztem. Válaszoltam magamban a belső hangomnak. Most őszintén? Normális vagyok? Mert nekem nagyon úgy tűnik, hogy nem. Ó most bámulom őt. Nem szabad!
- Oké, és köszönöm. - válaszoltam a lehető legkedvesebben.
- Mi ez az új hangnem velem szemben? Eddig mindig kicsit keményen válaszoltál, most pedig kedvesen. - húzta fel a szemöldökét érdeklődve, én közben már a  táskámmal együtt az ajtó felé tartottam.
- Ha akarod legközelebb úgy válaszolok. - néztem hátra egy csábító mosoly kíséretében.
- Letegeztél. - motyogta.
- Már lejárt a munkaidőm! - kuncogtam, majd kiléptem az ajtón, magam mögött hagyva a magában értetlenül mosolygó férfit.
 Hazaérve szokásomhoz híven átöltöztem egy könnyebb öltözékbe, majd a tévé elé vetődtem, miután a McDonald's-ban - hazafelé - vásárolt ennivalót egy tányérra tettem. Jóízűen falatoztam, miközben egy érdekes filmet néztem. Igen, annyira érdekes volt, hogy közben észrevettem, mennyire kupi van. Szóval, tényleg nagyon érdekes volt..
 Éppen takarítottam a nappaliban, amikor is a portörlésközben tekintetem az egyik polcon heverő Ryanel közös képünkön akadt meg. Basszus. El feledkeztem róla. Azonnal telefonomért nyúltam és tárcsáztam is a számát. ' A hívott szám jelenleg nem kapcsolható..' Aj, nem igaz! Majd pár perc múlva ismét megpróbálom.
De pár perc múlva is ugyanez volt. Aztán mindig. Kezdtem aggódni, hiszen sosincs kikapcsolva a telefonja. Megpróbálom Dannyt. Ő nagyon jóban van Ryanel, szóval talán tud valamit róla.
- Summer cica. Sziaaa! - köszönt bele és hallatszott, hogy nyelve már nem igazán pörög. Már elég jó állapotban van. Sosem cicázott még le, de remélem nem is fog többször.
- Szia Danny. Ryan veled van? - kérdeztem reménykedve.
- Ö.. Azt mondta, hogy mondjam azt, hogy nem. - válaszolt. Istenem, ez nagyon be van állva. Nem normális.
- Oké értem. Hát.. ha esetleg találkozol vele, mondd meg hogy kerestem, és hogy aggódom. - húztam fel a szemöldököm miközben mondtam.
- Jó. - mondta, majd lerakta. Legalább tudom, hogy jól van. Biztosan ivott, de a lényeg, hogy még nincs semmi baja.
 Nyugtalanul feküdtem le az ágyba. Remélem nem csinál semmi olyat, amiben kárt tesz magában. Ismerem őket annyira, hogy tudjam, egész éjszaka London utcáit fogják járni. Motorral. Ittasan..

 Egy új napra virradtam. Próbáltam nyújtózkodni, de egy kar megakadályozott ebben. oldalra fordulva megpillantottam Ryant, áradt belőle a pálinka erős szaga. Undorító volt.. Próbáltam kiszabadulni karjai fogságából, ami sikeresen ment. Ránéztem, még egyszer, majd a konyhába mentem. Készítettem két pirítóst, megkentem őket eperdzsemmel, majd egy pohár narancslével elfogyasztottam. Miután végeztem, a fürdőbe mentem. Gyorsan lezuhanyoztam, majd fogaimat is megmostam. Egy törülközőt csavartam magam köré és a szobámba visszatérve előhalásztam egy összeállítást, amit fel is kaptam magamra. Sminkemet is gyorsan elkészítettem, majd még az egyik erősen rózsaszínű kardigánt a táskámba gyűrtem.
 - Szia Summer. Jó újra látni. - fogadott mosolyogva szokásos helyén ülve Drake.

- Szia. Téged is. - mosolyogtam és oda adtam a kártyát, amivel ellenőrizni tudnak. Még tegnap kaptam. Lehúzta, majd vissza adta.
- Ismét csinos vagy. - mosolyodott el, szemeimbe nézve.
- Köszi. - küldtem felé én is egy mosolyt. - Akkor én.. mennék is, nehogy Mr. Horan még ideges legyen. - fintorogtam, amin aztán jót kuncogtunk. Elköszöntünk egymástól én pedig az iroda felé vettem az irányt.
 - Jó reggelt! - léptem be és illedelmesen köszöntem Niallnek.
- Viszont! Figyelj csak. A segítségedet szeretném kérni. - pillantott felém, én pedig miután lepakoltam az asztalához mentem. - Melyik lenne jobb? Ez vagy ez? - rakott le elém két fényképet, ami egy ház alaprajza.
- Fogalmam sincs melyik nézne ki jobban. Legyen különválasztva a konyha a nappalitól, vagy ne. Mert ugye ha külön választjuk akkor az plusz pénz, viszont ha nem, akkor olcsóbban kijönne. - vázolta fel a helyzetet.
- Hát az én lakásomban egybe van a kettő és nekem így nagyon tetszik. Szerintem kényelmesebb is. De miért nem kérdezi meg azt akié a ház lesz? - kérdeztem. Nagyon örültem egyébként, hogy kikérte a véleményemet.
- Rám bízták. Megszabtak egy bizonyos összeget, hogy mennyiből jöjjön ki. Egyedül a design-ba szeretnének beleszólni. - mondta.
- Értem. - mosolyodtam el, majd az asztalomhoz libbentem. Éreztem magamon tekintetét, végül szólásra nyitotta a száját.
- Egyszer szívesen megnézném a lakásodat. - motyogta. Felnevettem és válaszoltam kissé gorombán.
- Arra várhat.
Néha elég rámenős tud lenni..

Nem tudom mennyire lett jó, vagy rossz, de szeretném ha leírnátok az őszinte véleményeteket.:) Az előző részhez köszönöm a kommenteket, valamint amikor beakartam fejezni a sok bátorító szót!<3

м r s. н o я a и