Ötödik rész

Drága olvasók! Az a helyzet, hogy sajnos a résznek az elejét véletlenül letöröltem, komolyan én sem tudom, hogy hogy. Szóval újra kellett írnom. Remélem tetszeni fog.:) Elmondhatatlanul sajnálom a több mint egy hónapos késést és ugye azt, hogy majdnem befejeztem az egész történetet, de akkor tényleg úgy éreztem, hogy ez lenne a helyes megoldás. Viszont most már elégé baromságnak tartom, mert nagyon hiányzott már ennek a történetnek az írása.:)
Jó olvasást!

Summer fejezd be

 Rengeteg papírmunka volt már az első nap, eléggé megdolgoztat minket, arról nem is beszélve, hogy állandóan kávéért, esetleg valami hűsítő üdítőért küld el. Persze egy szót sem szólok, mert nagyon szeretném én megkapni ezt a munkát, hiszen hihetetlen jól fizet és nagyon kellemes, valamint modern a környezet.
 Clara - ugye a fekete hajú kis csaj - félóránként bejött Niallhöz, kérdezgetni, hogy mit hogy csináljon. Amikor már legalább nyolcadjára bejött, eléggé kiosztotta. Hm, igen, vehetjük kiosztásnak..
Idézem: - Mr. Horan, ne haragudjon, de.. - jött be miután kopogott. A szőke férfi sóhajtott egyet, majd felnézett a lányra.
- Idefigyelj Clara. Ha folyamatosan ezt fogod csinálni, esküszöm, hogy elküldelek. Nem szeretném, ha még egyszer bejönnél és zavarnád az én, valamint Summer munkáját. Ha valamit nem tudsz ott van Kate, vagy akárki más. Kérj tőlük segítséget és ne tőlem. Köszönöm! - fújtatott idegesen, ami engem egy kicsit megmosolyogtatott. Be kell hogy valljam, baromi szexi idegesen. Igen, most kimondtam, vagyis na gondoltam, de ez az igazság. 
Azt az utolsó gondolatomat muszáj voltam megosztanom veletek. Ti is biztosan így reagáltatok volna rá, ja és Clara fejét őrülten jó volt így látni. Az a meglepődött arc. Egy élmény volt. Komolyan.
Egyébként Clara csak hebegett utána mindenfélét, majd kecses mozdulatokkal elhagyta a szobát. Ez már legalább egy órája történt. Azóta még nem jött be, szóval szerintem eljutott az agyáig, hogy idegesíti Niallt.
 Már öt óra felé járt az idő, amikor Niall megszólított.
- Summer hagyd azt. Majd Clara megcsinálja, úgy is elpazarolt annyi időt ma, hogy tovább lesz bent. - jött felém és kivette a kezemből a papírt, amit éppen fénymásolni szerettem volna. - Nagyon jól dolgoztál ma. Hidd el jó úton haladsz afelé, hogy te maradj. - villantott rám egy szívdöglesztő mosolyt. Na nehogy azt higgye, hogy elfogok attól a mosolytól ájulni, bár igaz, hogy hihetetlenül édes és cuki volt, de nem. Summer fejezd be! Oké befejeztem. Válaszoltam magamban a belső hangomnak. Most őszintén? Normális vagyok? Mert nekem nagyon úgy tűnik, hogy nem. Ó most bámulom őt. Nem szabad!
- Oké, és köszönöm. - válaszoltam a lehető legkedvesebben.
- Mi ez az új hangnem velem szemben? Eddig mindig kicsit keményen válaszoltál, most pedig kedvesen. - húzta fel a szemöldökét érdeklődve, én közben már a  táskámmal együtt az ajtó felé tartottam.
- Ha akarod legközelebb úgy válaszolok. - néztem hátra egy csábító mosoly kíséretében.
- Letegeztél. - motyogta.
- Már lejárt a munkaidőm! - kuncogtam, majd kiléptem az ajtón, magam mögött hagyva a magában értetlenül mosolygó férfit.
 Hazaérve szokásomhoz híven átöltöztem egy könnyebb öltözékbe, majd a tévé elé vetődtem, miután a McDonald's-ban - hazafelé - vásárolt ennivalót egy tányérra tettem. Jóízűen falatoztam, miközben egy érdekes filmet néztem. Igen, annyira érdekes volt, hogy közben észrevettem, mennyire kupi van. Szóval, tényleg nagyon érdekes volt..
 Éppen takarítottam a nappaliban, amikor is a portörlésközben tekintetem az egyik polcon heverő Ryanel közös képünkön akadt meg. Basszus. El feledkeztem róla. Azonnal telefonomért nyúltam és tárcsáztam is a számát. ' A hívott szám jelenleg nem kapcsolható..' Aj, nem igaz! Majd pár perc múlva ismét megpróbálom.
De pár perc múlva is ugyanez volt. Aztán mindig. Kezdtem aggódni, hiszen sosincs kikapcsolva a telefonja. Megpróbálom Dannyt. Ő nagyon jóban van Ryanel, szóval talán tud valamit róla.
- Summer cica. Sziaaa! - köszönt bele és hallatszott, hogy nyelve már nem igazán pörög. Már elég jó állapotban van. Sosem cicázott még le, de remélem nem is fog többször.
- Szia Danny. Ryan veled van? - kérdeztem reménykedve.
- Ö.. Azt mondta, hogy mondjam azt, hogy nem. - válaszolt. Istenem, ez nagyon be van állva. Nem normális.
- Oké értem. Hát.. ha esetleg találkozol vele, mondd meg hogy kerestem, és hogy aggódom. - húztam fel a szemöldököm miközben mondtam.
- Jó. - mondta, majd lerakta. Legalább tudom, hogy jól van. Biztosan ivott, de a lényeg, hogy még nincs semmi baja.
 Nyugtalanul feküdtem le az ágyba. Remélem nem csinál semmi olyat, amiben kárt tesz magában. Ismerem őket annyira, hogy tudjam, egész éjszaka London utcáit fogják járni. Motorral. Ittasan..

 Egy új napra virradtam. Próbáltam nyújtózkodni, de egy kar megakadályozott ebben. oldalra fordulva megpillantottam Ryant, áradt belőle a pálinka erős szaga. Undorító volt.. Próbáltam kiszabadulni karjai fogságából, ami sikeresen ment. Ránéztem, még egyszer, majd a konyhába mentem. Készítettem két pirítóst, megkentem őket eperdzsemmel, majd egy pohár narancslével elfogyasztottam. Miután végeztem, a fürdőbe mentem. Gyorsan lezuhanyoztam, majd fogaimat is megmostam. Egy törülközőt csavartam magam köré és a szobámba visszatérve előhalásztam egy összeállítást, amit fel is kaptam magamra. Sminkemet is gyorsan elkészítettem, majd még az egyik erősen rózsaszínű kardigánt a táskámba gyűrtem.
 - Szia Summer. Jó újra látni. - fogadott mosolyogva szokásos helyén ülve Drake.

- Szia. Téged is. - mosolyogtam és oda adtam a kártyát, amivel ellenőrizni tudnak. Még tegnap kaptam. Lehúzta, majd vissza adta.
- Ismét csinos vagy. - mosolyodott el, szemeimbe nézve.
- Köszi. - küldtem felé én is egy mosolyt. - Akkor én.. mennék is, nehogy Mr. Horan még ideges legyen. - fintorogtam, amin aztán jót kuncogtunk. Elköszöntünk egymástól én pedig az iroda felé vettem az irányt.
 - Jó reggelt! - léptem be és illedelmesen köszöntem Niallnek.
- Viszont! Figyelj csak. A segítségedet szeretném kérni. - pillantott felém, én pedig miután lepakoltam az asztalához mentem. - Melyik lenne jobb? Ez vagy ez? - rakott le elém két fényképet, ami egy ház alaprajza.
- Fogalmam sincs melyik nézne ki jobban. Legyen különválasztva a konyha a nappalitól, vagy ne. Mert ugye ha külön választjuk akkor az plusz pénz, viszont ha nem, akkor olcsóbban kijönne. - vázolta fel a helyzetet.
- Hát az én lakásomban egybe van a kettő és nekem így nagyon tetszik. Szerintem kényelmesebb is. De miért nem kérdezi meg azt akié a ház lesz? - kérdeztem. Nagyon örültem egyébként, hogy kikérte a véleményemet.
- Rám bízták. Megszabtak egy bizonyos összeget, hogy mennyiből jöjjön ki. Egyedül a design-ba szeretnének beleszólni. - mondta.
- Értem. - mosolyodtam el, majd az asztalomhoz libbentem. Éreztem magamon tekintetét, végül szólásra nyitotta a száját.
- Egyszer szívesen megnézném a lakásodat. - motyogta. Felnevettem és válaszoltam kissé gorombán.
- Arra várhat.
Néha elég rámenős tud lenni..

Nem tudom mennyire lett jó, vagy rossz, de szeretném ha leírnátok az őszinte véleményeteket.:) Az előző részhez köszönöm a kommenteket, valamint amikor beakartam fejezni a sok bátorító szót!<3

м r s. н o я a и