Negyedik rész

Kék tekintetek

 A telefonom csörgése zavarta meg álmomat. Csukott szemmel kezdtem tapogatózni az éjjeliszekrényen a kezemmel, de ennek meg is volt a következménye, ugyanis sikeresen levertem a távirányítót.
- Ahj! - nyögtem fel idegesen, majd végül aztán megtaláltam a zenélő tárgyat.
- Igen? - emeltem a fülemhez miután megnyomtam a zöld gombot.
- Jó napot. Kate Moore vagyok a Horan divatházból.  - egyből nagyra nyitottam a szememet, s felálltam, majd kisétáltam a szobából. - Summer Cassidyt keresem. -
- Ömh, jó napot! Én vagyok. - túrtam bele a hajamba.
- Az állásinterjú sikeres volt. Mr. Horan azt kéri hogy  két óra múlva legyen az irodájába. - mondta közömbösen a telefonba egy női hang. Meglepődve vettem tudomásul, hogy valószínűleg lesz munkahelyem. Hát azok után ami történt szerintem jogosan hitetlenkedhetek, hiszen szerintem irtózatosan rosszul sült el.
- Rendben. - nyögtem ki nagy nehezen, majd elköszöntünk egymástól és letettük a telefont. Hatalmas mosoly kerekedett arcomra, s szaladtam vissza a szobába ahol Ryan már javában fent volt és az ágyban ült. Először furán nézte ahogyan ugrálok és tapsikolok, majd miután megunta rákérdezett.
- Mi történt? - kérdezte kissé rekedtes hangján.
- Felvettek felvettek tátárárá felvettek salalala!- énekeltem és nevetve vetettem magam izmos testére. Hátradőltünk mind a ketten, de engem most az sem érdekelt, hogy valószínűleg neki ez kényelmetlen lehet.
- Ahhoz képest hamar értesítettek. -motyogta és lassan maga mellé gördített.
- Igen, én is meglepődtem, de nem baj! - mosolyogta és kiugrottam ismét az ágyból.
- Viszont ahhoz képest, amiket meséltél nem hittem volna, hogy sikerülni fog. - mondta, s felállt, majd elhagyta a szobát. Nem értettem mi baja. A múltkor még örült neki, hogy talán lehet egy új állásom, sőt még tegnap sem hangoztatta volna, hogy nem tetszik neki, ezért is esett most egy kicsit rosszul hogy - h csúnyán akarok fogalmazni - le se szarja. Azt hittem, hogy örül majd neki, de tévedtem. Értetlenkedve mentem ki utána és kerestem őt meg. A konyhában volt a pultnak dőlve miközben a kávéfőző a fekete energia dús löttyöt készítette. Rám emelte tengerkék szemeit én pedig próbáltam kiolvsni belőle valamit, de nem igazán sikerült. Közelebb mentem hozzá, erre pedig tekintetét a csészékre emelte és azzal kezdett el foglalkozni.
- Ryan fejezd ezt be és kérlek mondd meg, hogy mi a bajod! - fogtam meg a karját, majd magam felé fordítottam.
- Mi lenne? Semmi! - válaszolt hanyagul. Éreztem, hogy kezdem egyre jobban elveszteni a türelmemet. Nem tetszik ez a stílus, amit jelenleg képvisel.
- Most komolyan? Az a bajod, hogy megkaptam az állást vagy mi? - kérdeztem,de választ pár másodperc néma csend után sem adott. Szóval itt van a kutya elásva.. Hitetlenkedve ráztam meg a fejem, s azon nyomban elhagytam a konyhát. Szobájába vettem az irányt, majd gyorsan átöltöztem a tegnapi ruhámba, és egy gyors fésülködés után a táskámat kaptam fel, amikor is két kar fonódott körém és húzott magához.
- Summer ne haragudj! - fordított meg, így vele szembe álltam. Nem néztem a szemébe a fekete szőnyeget kémlelten. Néhány szösz uralkodik rajta, talán itt lenne az ideje felporszívózni. Összehúztam a szemöldökömet és ismételten csak a fejem ráztam, de most azért, mert ilyen hülyeségek jutnak eszembe. Mindegy.
- Nem tetszik a viselkedésed. - emeltem rá kék íriszeim és tekintetébe furakodtam, amit hősiesen állt. Nagyot nyelt, aztán válaszolt.
- Nem tetszik az, hogy ilyen fiatal főnököd van és hogy ennyire rámenős. Félek, hogy elveszítelek. - nyökögte ki nagy nehezen. Idegesen felnevettem.
- Mi az hogy nem tetszik, hm? Nem vagyunk együtt az isten szerelmére már! Egyébként is.. ha akarnék sem lennék jóban vele.. - mondtam, majd hátat fordítottam neki, cipőimbe belebújtam és el is hagytam a lakást.  Nem vágytam most másra, mint egy frissen sütött croissantra és egy forró habos kakaóra, ezért hazafelé bementem a kedvenc kávézómba és megvettem a kívánt dolgaimat.
 Sietve mentem haza, hiszen már csak másfél órám van elkészülni valamint odaérni az irodához. Útközben elfogyasztottam a reggelimet és élveztem a nap meleg sugarait, ami mostanában elég sokszor előfordul Londonban, de általában mindig átvonul felettünk egy kisebb zivatar. Otthon vettem egy forró zuhanyt, majd fürdőköpenyem magamra kapva kezdtem kutakodni a ruháim között. Végül egy púder és fekete színű álló összeállításra esett a választásom. A sminkel nem babráltam sokat, éppen hogy tettem magamra. Nem szeretnék agyonsminkelt cafkának kinézni. Hajamba néhány hullámot varázsoltam, majd miután fújtam magamra a kedvenc parfümömből késznek nyilvánítottam magam. Még van félórám odaérni és mivel az út gyalog körülbelül húsz perc nem nagyon aggódtam. Nyugodtan vettem fel a táskámat, s léptem ki a alkásból, majd csuktam azt be, a kulcsaimat a fekete táskában rejtettem el.
 Belépve az irodába  megcsapott a hűsítő levegő és a kávé illat. Mosolyogva vándoroltam a pulthoz, ahol ugyanaz a srác ült, mint aki tegnap, ám amikor odaértem pontosan akkor egy körülbelül velem egykorú fekete hajú lány is odalépett. Fekete erősen testhez simuló ruhát viselt derekánál egy vörös vékony övvel díszítve, ami éppen hogy csak takart valamit. Már nem azért mintha nagyon bámulnám és érdekelne, de biztos vagyok benne, hogy a mellei nem igaziak. Ívelt ajkai tűzvörösre voltak kifestve, ami illet az övhöz és a cipőjéhez. Szemei erősen füstösre voltak kifestve. Észrevétlenül felhúztam a szemöldököm, amin a rám figyelő srác halványan elmosolyodott.
- Hello! Az állás miatt jöttem. Nem rég telefonáltak, hogy megkaptam és jöjjek ide. - kezdett beszélni engem figyelmen kívül hagyva, pedig ott álltam mellette és amúgy is, egyszerre értünk oda..
- Elnézést, de a hölgy hamarabb ideért. - mutatott rám, mire a fekete démon is rám kapta kéklő tekintetét. A hideg fagyos nézése kicsit megrémisztett, habár én próbáltam kedvesen ránézni valamint mosolyogni. Hát, nem viszonozta.
- Kate Moore hívott fel két órával ezelőtt, hogy.. - kezdtem bele, de közbevágott.
- Ó, szerintem már tudod hová kell menni. - mosolygott rám, amit viszonoztam. - Neked is oda kell. - nézett a mellettem ácsorgó lányra. Ezt most nem értem. Mindkettőnket felvett, vagy mi a szösz? Egymásra néztünk a lánnyal és miután végigmért elfordult, majd a lift felé ment.
- Hát én ezzel biztos nem megyek egy lifttel. - mutattam utána, amin a srác jót kuncogott. Megköszöntem neki az útbaigazítást, majd én is a lift felé vettem az irányt.
 Amikor beléptem a terembe a lány már Kate-tel beszélgetett.
- Mindkettőtöket idehívatott Mr. Horan, majd ő elmondja, hogy mit szeretne. Gyertek. - intett és a elindultunk vele, előttem a fekete hajú lánnyal.
Bementünk az irodájába és Niall - csak mert nem igazán van ínyemre Mr. Horan-nek hívni - mondta, hogy foglaljunk helyet. Szőkés haja belőve állt a fején, nem pazarolt a hajlakkal. Kisfiús ám de mégis férfias arcáról sugárzott a fáradtság.
- Szóval. Igazából mindketten alkalmasak lennétek erre a munkára, de sajnos nem igazán tudok választani melyikőtök a jobb. - mondta miközben az arcomat kémlelte, majd tekintete a mellettem ücsörgő személy dekoltázsára tévedt. Grimaszoltam egyet, amit szerencsére nem vettek észre. - Ezért arra a döntésre jutottam, hogy mindkettőtöket felveszem egy próba időre. Egy hónapig tartana, természetesen mindketten megkapjátok a rendes fizetést. Megfelel? - kérdezte miután ledarálta a szövegét.
- Nem -
- Igen -
Hangzott el egyszerre a válasz. Én az utóbbit mondtam.
- Mi a problémád vele? - kérdezte Niall és leült velünk szembe az asztalra, kezeit pedig keresztbe fonta maga előtt.
- Úgy igazából minden. Arról volt szó, hogy engem vesznek fel és nem mindkettőnket. Amúgy sincs kedvem egy irodában dolgozni ezzel. - mondta, és rám nézett. Nem igazán értem mi a baja velem?! Egy rossz szavam nem volt hozzá, próbáltam is lent kedves lenni vele, de ő már a kezdetektől fogva gúnyosan és lenézően viselkedik velem.
- Nem ezzel, hanem vele! Nagyon nem szeretem, ha valaki úgy beszél egy hölgyről, mint ahogy most te beszéltél Summerel. - emelte fel kicsikét a hangját. Egy apró mosoly szökött az arcomra és ránéztem csillogó szemeimmel. Meglepődtem azon, hogy ennyire tiszteli a nőket. Nem gondoltam volna róla. Ez az énje viszont már tetszett!
- Jó, de akkor is legyen külön irodánk! - kezdett nyafogni. Hogy neki semmi sem jó..
- Ahogy akarod. Summer te itt leszel velem, te pedig kapsz egy másik helységet. - mondta, majd felállt és az asztal másik oldalára ment. Amikor megakart szólalni a lány - akinek még jelenleg sem tudom a nevét - Niall megállította. - Nincs vita. Te akartad így, nem én. - vonta meg hanyagul a vállát, majd telefonált Kate-nek aki azon nyomban itt is termett. - Kérlek mutasd meg Clara-nak a tízes számú irodát. Az lesz az övé. Summer pedig marad itt. - motyogta. Clara felállt és miután egy dühös pillantással jutalmazott kilibbent a helyiségből. Én is felálltam és kifelé vettem az irányt, amikor utánam szólt.
- Hová tart a kisasszony? - tette fel a kérdést. Megfordultam, ő pedig felém közeledett.
- Ö, haza?! -
- Haha. Nem! Most fogod elkezdeni a munkát, különben nem lesz esélyed megkapni! - parancsolt rám kissé durván.
- És én még azt hittem, hogy tiszteli a nőket. - motyogtam az orrom alatt.
- Tessék? - lépett közelebb, ám a játékos mosoly ott bujkált szája szélén habár nem értem miért. Én nem akarok  most játszani..
- Semmi. - mondtam és ránéztem. Hiba volt. Hatalmas nagy hiba. Elvesztem kék tekintetében. Csillogtak akár a gyémántok, színe pedig mint a tenger mélye. Meseszép.
- Pedig határozottan hallottam, hogy mondtál valamit. Vagy talán már kezdek süketülni is? - kérdezett rá egy halovány mosollyal. Tudtam nem gondolj az utolsó mondatát komolyan és abban is biztos vagyok, hogy hallotta amit még az előbb mondtam. Elmosolyodtam rajta és elkaptam róla  a tekintetemet.

Drága olvasók! Remélem elnyerte tetszéseteket ez a rész is! Habár kicsit későn hoztam a részt, de azt ígértem, hogy még ma lesz rész, tehát betartottam az ígéretemet!:) Nagyon szépen köszönöm az előző részhez érkezett véleményeket, komment valamint szavazás formájában. :) Mivel megkaptam a laptopomat garantálom, hogy aktívabban fognak érkezni a részek, hiszen sokkal kényelmesebb így írni.:D Most is kíváncsi vagyok a véleményetekre tehát ne tartsátok vissza magatokat! X

м r s. н o я a и