Prológus

Miként és hogyan

Mindenki életében eljön az a pont, amikor saját maga lábára kell állni. Dolgozni menni, elhagyni a családi fészket. Így huszonkét évesen sokaknak az jár az eszében, hogy még tovább kell tanulni és bulizni minden éjjel. Viszont én más vagyok. Munkát keresek és elköltözöm otthonról. Legalábbis az utóbbit még kicsit később valósítottam meg. Az apám segített nekem. Együtt kerestünk nekem egy megfelelő állást, ahol asszisztensként dolgozhatok. Eleinte még nehézkesen mentek a dolgok, de idővel már minden tökéletes volt. A főnököm, Will szerint nagyon jó munkát végzek, úgy gondolja, hogy én erre a munkára termettem. Egyik nap, amikor már több, mint egy éve ott dolgoztam, felajánlotta, hogy cuccoljak össze és menjek fel az ő irodájába, ugyanis az akkori asszisztense gyesre ment. A fizetésem is emelkedett és sokkal jobb környezetben voltam - nem mintha eddig nem lettem volna jóban -. Viszont többet kellett dolgoznom, és többször bent kellett maradnom egy-egy projekt miatt túlórázni, de nem bántam. Legalább nem untam magam halálra, otthon, romantikus sorozatokat nézve. Persze fáradtabb voltam, ezért nem nagyon tudtam partikra járni és ismerkedni. Ebből rájöhettetek, hogy jelenleg szingli vagyok. De ez van. Végül is, ha úgy vesszük Ryannel sokszor viselkedünk úgy, mintha együtt lennénk, de barátságnál többet egyikünk sem érez. Majd egyszer eljön a nagy ő, nem fogok én keresgetni utána. Egy napon viszont az életem hatalmas fordulatot vesz. Elmesélem, hogy miként és hogyan...

Drága olvasók! Remélem elnyerte a tetszéseteket a prológus, ha nem, az sem baj, de írjátok meg nyugodtan, hogy mi a véleményetek róla! x

м r s. н o я a и