Első rész

Barátság extrákkal

  - Sajnálom Summer, de a cég teljesen tönkrement, nem tudunk kifizetni. - mondta letörten a főnököm Will. Egy elég híres építkezési cégnél dolgozom asszisztensként. Vagyis csak dolgoztam. Az utóbbi pár hónapban egyre jobban kezdett csődöt mondani a vállalkozás és most véglegesen vége. - Figyelj mit szólnál, ha írnék rólad egy ajánlót? Úgy sokkal könnyebb lenne elhelyezkedned, ráadásul van egy ismerősöm akinek szintén van egy vállalkozása és asszisztenst keresnek. Jól is fizet és talán eltudom rendezni, hogy a főnök asszisztense legyél. -állt meg mellettem és kezét a vállamra helyezte. Nagyon jóban vagyunk Willel és örültem, hogy felajánlotta a segítséget.

- Köszönöm Will. Nem is tudom, hogy háláljam meg amit értem teszel. - álltam fel és szorosan megöleltem. Annyi mindent tett már értem. Amikor idekerültem mindenki úgy nézett rám, hogy itt a kis ügyetlen újonc, de ő mellém állt és segített nekem és mára már mindent nagyon jól csinálok. Persze magamnak sosem feleltem meg százszázalékosan, de neki igen. 

-Ugyan Summer, ne hálálkodj. - húzódott el és arcára egy gyenge mosoly ült.

  Nem hiszem el, hogy nem mehetek be többé dolgozni oda, ahová mindenki szeretett járni. Nem hajtottuk túl magunkat, mégis mindenki jól végezte a munkáját. Az emberek kedvesen voltak, habár az elején nem nagyon nyíltak meg nekem, de mára már nagyon jóban vagyok mindenkivel. A második családom voltak. Erről jut eszembe! Azt még nem is említettem, hogy egyedül élek London belvárosában egy kicsi, mégis modern felszerelésű házban. Az egyetlen rossz az egészben, hogy a negyedik emeleten lakom és amikor elromlik a lift - ami elég gyakran szokott - lépcsőzhetek fel általában magassarkúban. A házban két szoba van, mindkettőben franciaágy. Persze még a konyha, vécé, fürdő és egy kicsi nappali is megtölti a házat. Három éve már, hogy eme csodálatos ház tulajdonosának mondhatom magam.
  Magassarkúmat kapkodva húztam le lábaimról, majd csak hanyagon ledobva a kanapéra vetettem magam. Elég kényelmetlennek bizonyult a ruhám, ezért bánatomra muszáj voltam felállni és átvenni egy kényelmesebb összeállítást. Egy melegítő és póló szerelésnél döntöttem. Hajamat laza kontyba fogtam, így pár kusza tincs az arcomba lógott. Félre simítottam őket és visszavándoroltam a szófához. Levetődtem rá, majd csak a tévét kezdtem el nézni. Kapcsolgattam a csatornák között, de egyiken sem ment semmi értelmes műsor. Végül kikapcsoltam a készüléket, hiszen semmi értelme hogy menjen. Mit nézzek rajta top shop-ot? Na biztos hogy nem. Már éppen azon voltam, hogy felhívom Ryan-t, amikor is az emlegetett szamár hívott. Gyorsan felvettem a mobilt, majd beleszóltam.
- Hello cica. - próbáltam minél kacérabban mondani, de sajnos mint mindig, most is sikeresen elnevettem magam.
- Szia drága. - köszönt mély hangján, és azt is észre lehetett venni, hogy mosolyog. - Hallottam, hogy mi történt. Sajnálom, de apa majd beajánl egy céghez és minden rendben lesz. - motyogta szomorúan, majd a végén egyre vidámabb lett hangszíne.
- Tudom, mondta. Azért eléggé elkeserít a tudat, hogy új környezetben kellesz dolgoznom. Már ha felvesznek oda. - motyogtam és közben a bőrkanapéra kezdtem el ujjammal mintákat rajzolni. - Nem jössz át? - vetettem fel az ötletet.
- De. - vágta rá rögtön. Elmosolyodtam reakciójára. - És.. ott is alszom? - kérdezte félve, mire felkuncogtam.
- A te döntésed. Haza akarsz menni az éjszaka közepén fáradtan, vagy inkább alszol velem a pihe puha ágyban? - mosolyogtam és már előre tudtam, hogy mi fog köztünk az este történni.
- Utóbbi. Sietek. - mondta és le is tette a telefont. Mosolyogva megráztam a fejem, majd magam mellé dobtam az iphone-t.
  A kapcsolatom vele, ilyen barátság extrákkal hasonmás. Annyi különbséggel, hogy mi nem szeretünk egymásba, legalábbis eddig még minden a terveink szerint halad. Több mint egy éve feküdtünk le egymással először, de már régebb óta ismerjük egymást. Az apja Will a főnököm.. vagyis már csak a volt főnököm. Tudja, hogy nagyon jóban vagyunk, viszont azt nem, hogy ennyire. Ry valóban nagyon jó pasi, csak úgy vonzza a női tekinteteket és ez rám nézve eléggé kellemetlen, hiszen ha együtt megyünk valahová, szinte megtudnának ölni egyesek a tekintetükkel, olyan féltékenyek. Egyébként is a város egyik legnépszerűbb férfija. Általában a zűrös kalandjai miatt írnak róla az újságok, na meg az apja miatt, főleg ha valami nagy rendezvényre hivatalosak. Vagyis hát Ry sosem, de mindig elmegy az apjával és én is elkísérem.
Mivel nem olyan messze lakik tőlem, ezért hamar ide is ért. Nem csengetett, hanem csak simán bejött. Kulcsa is van, tehát amikor csak akar ide jöhet, akár az éjszaka közepén is. Én ekkor már a konyhában tevékenykedtem és a csirkemellet sütöttem ki, hogy majd aztán megönthessen az édes savanyú mártással.
- Szóval még mindig cica vagyok? - simult a hátamhoz és átölelte a derekamat. Elmosolyodtam, majd válaszoltam.
- Az is maradsz. - kacagtam fel, majd levettem a gáztűzhelyről a serpenyővel teli húst.
- Ha akarod este megmutathatom, hogy egy igazi oroszlán vagyok. - motyogta csábosan és megharapta fülcimpámat. Felnevettem.
- Miért pont oroszlán? - fordultam vele szembe.
- Ez jutott eszembe. - vonta meg a vállát, majd elengedett és egy apró puszit adott számra.
- Értem. Előbb talán együnk, aztán megmutathatod, hogy milyen is egy bevadult oroszlán. - kacsintottam rá és kezemet végig vezettem mellkasától egészen a nadrágjáig.
- Ne játssz velem drága! - motyogta, majd elfordult és leült az asztalhoz. Felkuncogtam, majd befejeztem az ételt. Rizst is főztem ki hozzá, majd tálaltam azokat.
- Mindig is szerettem nálad enni. - kapott be egy újabb falatot, én pedig elmosolyodtam. Nála ez a mondat annyit jelent, hogy jól főzöl és én ezt szeretem.

Niall

  Nem igaz, hogy nem találok egy olyan asszisztens aki megfelelne magam mellé. Az egyik tökre őrült, a másik meg túl rámenős. Értem én, hogy jó pasi vagyok meg minden, de azért az már nekem is sok, amit egyesek leművelnek. Persze nem mintha ellenemre lenne a dolog, de nem fogok olyat választani, aki a körmét reszeli és nézi magát a tükörben ötpercenként, ráadásul folyton szexelhetnékje van. Nem! Nekem olyan kell, aki ért is ehhez a munkához, az pedig plusz előny ha csinos és jó fej. Például biztos, hogy nem fogok egy negyvenes éveiben járó nőt választani, hiába tapasztalt már az ilyen munkákban, akkor már inkább egy fiatal hölgyet választok, akit tudok napközben stírölni.. Már éppen pakoltam, amikor megcsörrent a telefon. Sóhajtva vándoroltam oda, és vettem fel.

- Haló? Itt Niall Horan. - szóltam bele.

- Jó napot, vagy inkább estét?! William Silverman vagyok. - mutatkozott be régen látott barátom.

- Ó, miben segíthetek? - kérdeztem, közben leültem a székemre és kényelmesen hátradőltem. 

- Lenne egy kérésem. Gondolom hallottad, hogy tönkrement a cégem sajnos. Mivel az egyik nővel nagyon jóban vagyok, aki történetesen az asszisztensem volt, nem lenne gond ha beajánlnám neked? Vagy már találtál asszisztenst? -kérdezte.

- Nem még nem. De mondd meg neki, hogy holnap szeretettel várom. Remélem nem csalódom és valami normális nő. Ma már kikészítettek. - sóhajtottam.

- Szuper. Summer Kate Cassidy a neve. - mondta. Summer. Milyen szép név.

Drága olvasók! Remélem elnyerte a tetszéseteket az első rész. Nagyon szépen köszönöm a prológushoz érkezett véleményeket, örülök, hogy már ennyiőtöknek elnyerte a tetszését. Most se maradjatok csöndben! ;) x

м r s. н o я a и